dr. Praznovszky Mihály szerk.: Madách Imre válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 2. Balassagyarmat, 1983)

Vadrózsák VI (részlet)

VADRÓZSÁK ERZSINEK (Részlet) VI. Látnom téged és szeretnem egy volt, Óh leányka, honnan, honnan ez? Hisz különben ember e világon Üdvöt csak hosszú harccal keres. Nem kérdeztem én, ki vagy, mi sorsod? Mit mocskított volna ily salak, Láttam lány vagy. ez nekem elég volt, Mert szerethetsz és imádhatlak. Vajh, mi az, mi így hozzád varázsol? Más tetszik, ha ez s az rajta szép, Rajtad arc, haj és szemek világa — Nékem bájos, merthogy a tiéd. — Nem tudom, hogy barnák-é a fürtök, Kék-e a szem, avagy éjsötét, Azt tudom csak, a kedves egészre Fényt az üdv legszebb sugara vét, Tegen Isten c szívnek teremte, Es e szív azonnal megtalált. Amidőn nálad, mint régi kedves Ismerősnél, meglepetve állt. És valóban, lelkünk ismerős volt. Istennél csak egyet alkotott, Es hogy újra feltalálja egymást E világon, ketté vált legott. S fájt fél léte, kínzó sebében Vágyó hévvel nyugtot nem lele, Míg lelkedben azt most feltalálta, S önmagának jobb felét vele.