dr. Praznovszky Mihály szerk.: Ferenczy Teréz Nógrádi (Irodalmi Ritkaságok 1. Salgótarján, 1983)

Elborul ifjú napom sugára - Halálvágy

Görcsösen szivemhez Szorítnám a hitet Krisztus urunk szent zászlaját. De a sötét földről — Mit velem elhitet — A honba alig látok át. Mind kihallak kikhez Reményem kötve volt Mint a fához a lombozat, — Én élek egyedül. . . Minden, minden kiholt, — Eszmém s érzelmem — kárhozat Elmegyek anyámnak Árva sírdombjához, Imádkoznám — de nem tudok. — Tiszta értelem kell A tiszta imához, Nem ily őrült gondolatok! Szólok jó apámhoz Aki bor mellett ül, A kancsója soha sincs tele. Vigasztaló szava fáj véghetlenül öh bár inni tudnék vele! Virágos kertemet Mind belepte a gyom Négy év óta nem mívelem. — Benn jajgató méhek Dongását hallgatom — Kik sírnak pusztult kertemen. Ha holdas éjszakán Dalol a fülmile Alvó virágos lombokon, Könnyem helyett az ég Harmatját önti le ... Szívemhez csak az ég rokon!