dr. Praznovszky Mihály szerk.: Ferenczy Teréz Nógrádi (Irodalmi Ritkaságok 1. Salgótarján, 1983)

Alkonyatkor - Fájdalmak tengerén

ALKONYATKOR Az alkonyat sugárinak Tündér—lenyes tábora Leszáll a tó hullámain S a kettős égnek csókjain Szerte ömlik bíbora. S ott a tónak sima tükrén Fehér hattyú éiszdogál Felteidül az alkonyuló Egre, — és búsan konyuló Nyaka hullámokba száll. S vízi hangon, túlvilági Szivrepesztő dalt zokog, Szava eláll a fülmiiének, Hallgat, honnan kél ez ének S szerény szíve háborog. Téivol földi szenvedélytől Leik em hattyúkent lebeg, — Eg alattam, — ég felettem, — Mindent amit átszenvedtem Egy sóhajtás mondja meg. Melytől a sziv megreped. FÁJDALMAK TENGERÉN Fájdalmak tengerén Lebeg a kis sajka Csak az emlékezet Bús angyala rajta. Mosolyogva hozzám ér Megihlet engemet Szellemkarjaival Átfogja keblemet. vr.fsa 2 ^