dr. Praznovszky Mihály szerk.: Ferenczy Teréz Nógrádi (Irodalmi Ritkaságok 1. Salgótarján, 1983)

Jephta áldozata

A múltból énnekem Elzengi gyermeteg Ártatlan énekem. Elzengi azon kínt Melyből átkom beszél Melyben a vértanú Egész fájdalma él. Hogy próbára tegye Megtörött hitemet Látom öt sebévei Vérző testvéremet. Helyezz föl sajkáidra S vígy át a tengeren, Hol a vértanúknak, üdvkoszorú terem. JEPHTA ÁLDOZATA Győztünk, leányom! néked halni kell, Az Isten nagy, csekély az áldozat, A szövetség ládája mentve van; Ne reszkess hát, remegni kárhozat! A győző sereget Nézd, büszkén lépeget, S ha kiömlik vérednek bíbora, Lecsillapul a vak hit mámora! „Engedd dobogni atyáin keblemet A győzedelmen és szabad hazán!. . . Mért nem siet ölelni jegyesem? Egy csók! s halni kész vagyok igazán! Ne várd őt gyermekem! A harc után — pihen, „óh döfd atyám, jó mélyre kardodat, — Lásd örömmel meghalni lányodat!" wtitei -SÍ)