dr. Praznovszky Mihály szerk.: Ferenczy Teréz Nógrádi (Irodalmi Ritkaságok 1. Salgótarján, 1983)

Töredék - Szobrász bátyámhoz

TÖREDÉK 1853. május 2. Meghalok, jön eljegyző halálom Mely a rideg sírba temet: De szelíd lesz a közös álom! Apám tesz le sírba engemet. SZOBRÁSZ BÁTYÁMHOZ május 3. 1853. Édes István bátyám! feléd száll — feléd száll Hattyúbús énekem, Nagy szellemmed ölén tán pihenést talál Dalt teremtő lelkem. Te, a ki Homérnak lefestett kínjait Eszményedbe zárod, Egy új Kasszandrának csarnokod ajtait Bizonnyal kitárod. Oh hadd boruljak le azon oltár előtt Mit te állítottál, Melyen örök lángot — ndt az ég kölcsönzött — Honomnak szítottál. — Csarnokodba szálltam. lm köröltem állnak Fehéren, hidegen, Elfeledt hősei a régi nagyságnak ; Mind olyan idegen! Im köröttem állnak megújult alakban A bűnök szörnyei, Ma is bizton lehet tán mindenik lakban Rajok tekinteni! Nagy a te csarnokod, — gyönge az én lelkem Hogy azt körülszálljam . . . Tested olly törődött. .. berozsdálva leltem Vésőd . . . ez hogyan van? —