Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)
Boglár-Marton Ágnes: Gravitációs tömegmozgások a csővári triász képződményekben (rövid összefoglaló)
A karbonátos és sziliciklasztos rendszer összehasonlítása A két rendszer legfontosabb eltérése, hogy míg a karbonátos szemcse a medencén belül (intrabazinális) keletkezik, addig a sziliciklasztos a medencén kívülről (extrabazi- nális) szállítódik be, általában folyók révén. Fontos különbség, hogy a karbonátos rendszerben fontos a mikroorganizmusok szerepe, ugyanis a karbonát az ő közvetítésükkel képződik a medencében. Az elmúlt időszakban előtérbe kerültek az átülepített karbonátos üledékek, mivel jelentős részét képezik a karbonátplatformok menti üledékeknek. A sziliciklasztos rendszerhez képest viszont kevésbé kutatott területről van szó (REIJMER et al., 2014). Mivel a karbonátos rendszer sokkal összetettebb, így a megértésük is nehezebb, és a következtetések is sokrétűbbek. Az irodalom megkülönböztet az egyes karbonátgyárakhoz kapcsolódó lejtőket. A különbségek a karbonátképződés különbségeiben rejlenek, amelyre sok paraméter van befolyással (RENTER et ah, 2005; ADAMS & RENTER, 2013). SCHLAGER (2005) 3 karbonátgyárat különít eh T-típusú (sekélytengeri), C-típusú (hidegvízi), M-típusú (mikróbás). SYVITSRI et ah (2003) szerint az in situ karbonátprodukció közvetlenül befolyásolja az üledék geometriáját, ez pedig lényeges különbség a sziliciklasztos rendszerrel szemben. Hiszen ott az üledék a medencén kívülről pótlódik, főleg folyók által. Míg a karbonátos rendszerekben vagy magán a medencén belül, vagy a környező peremeken képződik az üledék, ezáltal pedig csökken a képződés és az ülepedés között az idő a kisebb távolság miatt. Az egyes karbonátgyárak jellegzetes lejtő tulajdonságokkal rendelkeznek, amely szoros összefüggésben van a karbonátgyár jellegével (ADAMS & RENTER, 2013). A sziliciklasztos és karbonátos rendszer közti fő hasonlóságok: lejtők általános fejlődése, lejtők görbülete, lejtők szöge. Viszont a karbonátos rendszerek jelentősen kisebbek. Vannak bizonyos hasonlóságok is. Például a C-típusú karbonátgyárak hasonló lejtővel rendelkeznek, mint a sziliciklasztos nyílt selfek. Exponenciális lejtőalak a T-típusú karbonátos rendszerben és a progradáló sziliciklasztos rendszerben fordul elő. Az M-típusra és a nagy üledékbeszállítású sziliciklasztos partokra (Gilbert-típusú delták) meredek lejtő jellemző. A karbonátos környezetek jelentős részét képezik a platform peremek és lejtők, ezek átmenetei, illetve számos kisebb környezeti egység. Hogy milyen üledék kerül a végső ülepedési helyre, azt egy sor folyamat, tényező határozza meg. Ezek a következők: üledékszállítás távolsága, lokális lejtő geometria, lejtőszög, szemcseméret, diagenetikus folyamatok, milyen a karbonát produkció kapcsolata széllel és az áramlatokkal. Ezek együttes hatása különbözteti meg a mélyvízi sziliciklasztos és a karbonát uralta rendszereket. Az újabb kutatásokba már a 3D vizsgálatokat is bevonják. A pokol-völgyi szelvény makroszkópos és mikroszkópos leírása, az eredmények bemutatása A feltártság alapján 4 jól elkülönülő blokkra tudtam felosztani a szelvényt, de a blokkok között vannak olyan rétegek, amelyek alapján párhuzamosítani lehetett. AIII. és IV. blokkot további alegységekre osztottam fel (A-B-C betűkkel jelöltem). Az egységeknél megfigyelhető volt, hogy összetartoznak, de szerkezetileg viszont elkülönülnek 317
