Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)

Mag Hella: Az egyházasgergei templom a késő középkorban

így például Krisztus töviskoronájának, hajának, drapériájának igen hasonló szobrászi kialakítását.71 Tóth Sándor számos olyan következtetést vont le a legapróbb részletek­re kiterjedő megfigyelései nyomán, amelyek talán közelebb vihetnek azon környezet - legalább részleges - rekonstruálásához, ahol az egyházasgergei pasztofórium is ké­szülhetett. Véleménye szerint megkülönböztethető egy olyan, az építészetben járatos mester, akihez Nagyrévi András tabernákulumának megtervezése köthető. Az általa elgondolt művet nem egyetlen, hanem bizonyosan több kőfaragó kivitelezte.72 Összetett kép tárul elénk, amelyből az egyházasgergei mű vonatkozásában a követ­kező tanulságok vonhatók le. A pasztofóriumot lunettája domborműve a pesti Nagyrévi- tabernákulumot kivitelező mesterekhez kapcsolja. A Feuerné által kevésbé kvalitásosnak vélt középső rész utólagosságát nincs okunk feltételezni, noha Tóth Sándor megfigyelése, hogy e rész aligha rokonítható a pesti tabernákulumok megfelelő részével, természetesen kétségtelen. Feltehetően arról lehet szó, hogy - noha sokkal kisebb léptékű munkáról van szó, de - a gergei pasztofórium kivitelezésén is több mester dolgozhatott: aki, vagy akik az alsó és a felső részt, illetve aki(k) a középső részt és a párkányokat faragták. Utóbbi(ak) vélhetően nem dolgoztak a Nagyrévi-tabernákulumon, de ez nem zárja ki azt, hogy - leg­alább időlegesen - ugyanazon kőfaragó-társasághoz tartoztak volna. A gergei pasztofó­rium budakörnyéki márga anyaga, valamint a lunettadombormű stiláris összefüggései valószínűvé teszik, hogy a művet Pesten - esetleg Budán, de mindenképpen az ország központi területén - készítették, s készen szállították a helyszínre. A mű megrendelője Liptai László, akiről épp ebből az időből kevés adat áll rendelke­zésünkre. Figyelmet érdemelnek egri kapcsolatai, különösen annak fényében, hogy tud­juk, 1506-ban - Estei Hippolit püspöksége alatt - egy pesti olasz mestertől is rendeltek bizonyos munkákat az egri székesegyház számára.73 E mester Tóth Sándor szerint részt vehetett egyik vagy mindkettő pesti szentségfülke munkálataiban, ahol a gergei mű is ké­szülhetett. Liptai valószínűleg Vácon is gyakran tartózkodhatott, itt is találkozhatott a 15- 16. század fordulóján divatosnak és modernnek számító reneszánsz emlékekkel. Sajnos pontosan ma már rekonstruálhatatlan az út, amelyet Liptai László - mind fizikai, mind elméleti értelemben - megtett, amíg eljutott a gondolatig, hogy szeretett szüleinek egy pesti kőfaragó-gárdától megrendelt all’antica pasztofóriummal állítson örök emléket. Sekrestyeajtó A szentélyből a sekrestyébe vezető ajtó nyugati szárkövének jó részét a szentély­boltozat terhét hordó újkori falpillér takarja. A kőkeret látható felületén vastag, fehér meszelés van, alatta számos korábbi réteg azonosítható. Ezek alatt a kőkeret profilozott, ám részletformáit nem lehet pontosan megfigyelni, csak valószínűsíthető, hogy három lemez közötti két, azonos szélességű, lapos kíma díszítheti. Az egyértelműen megálla­pítható, hogy a profil a szárkő alsó részén derékszögben befordul, mintegy lábazatot 71 TÓTH 2002,216. 72 Pest városának ennél körülbelül egy évtizeddel később kivitelezett szentségtartóját más valaki tervezte, aki nem azonos az előző mű fundatorával, de hűen utánozni kívánta azt. Azonban a kivitelezésben - legalábbis részben - azok a mesterek is részt vettek, akik korábban a püspök pasztofóriumát faragták (TÓTH 2002, 212-222). 73 KOVÁCS 1992,329. Megjegyzendő azonban, hogy ez már a gergei pasztofórium elkészülte után történt, s korábbról Mikó Árpád szerint nem ismert Egerben egyetlen reneszánsz fragmentum sem (MIKÓ 2011,87). 271

Next

/
Thumbnails
Contents