Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)
Péntek Attila - Gábriel Sára: Legénd-Káldy-tanya 5. nyíltszíni paleolitikus lelőhely kőipara
Szécsénkei-, illetve Halyagos-völgy és a Sápi-patak legdélibb jobb oldali mellékfolyása által közbezárt területet a Sápi-völgybe és Sinkár-völgybe torkolló aszimmetrikus keresztmetszetű mellékvölgyek elég jól tagolják. A mellékvölgyek jellemző módon DK-i irányú, többnyire rövid zsákvölgyek1. A Legénd-Káldy-tanya településkomplexum három nagyobb leletkoncentrációból álló névadó lelőhelye Legénd településtől ÉNy-i irányban, nagyjából 1,5 km-re, a Sápipatak völgyében található. A Sápi-patak egy baloldali mellékpatakja feletti dombvonulaton, a 300,2 m tszf-i magasságú magassági pont közelében helyezkedik el. Kiterjedése mintegy 350x150 m. A felszíni leletanyag összesen 1.006 darabból áll. Nyersanyagfelhasználásban a helyi nyersanyagok dominálnak, limnokvarcit (76,34%), kovakavics (0,89%), nummuliteszes kovakavics (0,10%), kvarcit kavics (0,40%). A távolsági nyersanyagok közül a kvarcporfír (18,49%), a radiolarit (1,49%), továbbá a különböző Kárpáti típusú obszidiánféleségek (1,39%) jelenléte említhető meg1 2. A leletegyüttes technológiai jellegzetességei közül ki kell emelni a bifaciális technika hangsúlyos jelenlétét. Az eszközkészlet összetételében jelentős mennyiségben vannak jelen a különböző bifaciális eszközök, levéleszközök és kaparok. A bifaciális élmegmunkálás a WGK- technikával történt („wechselseitig gleichgerichtete Kantenbearbeitung”3). Tipológiai jellemzőik alapján a leletanyag egyértelműen a Bábonyien iparba sorolható, amely a közép-európai Micoquien4 vagy„Keilmessergruppe”5 egy derivátumának tekinthető6. A település-komplexum további lelőhelyei részben a DK-i irányban enyhén lejtő, részben a Sápi-völgy D-i oldalán húzódó dombsoron, a Sápi-patak egyik jobboldali mellékfolyása fölött helyezkednek el. A lelőhelyek nyersanyag-felhasználásában általában a helyinek tekinthető, cserháti eredetű limnoszilicit nyersanyag dominál. Általánosnak tekinthető ugyanakkor a távolsági nyersanyagnak, a kvarcporfírnak a használata. A központi lelőhely viszonylag nagyobb leletegyüttese mellett az egyéb érintett lelőhelyek, leletkoncentrációk többségének a leletanyaga leletszámban lényegesen kisebb. Eszközösszetételük spektruma szűkebb, szegényesebb, azonban tipológiailag jól illeszkednek a Micoquien-Bábonyien iparba. A „településkomplexum” egy lehetséges értelmezése, hogy annak központi területén a három nagyobb leletkoncentráció esetében átmeneti bázistábor(ok)ról van szó, amely(ek)hez a kisebb lelőhelyek, leletkoncentrációk az egyidejűség feltételezése mellett mint feladat-specifikus lelőhelyek csillaga- lak-szerűen kapcsolódhatnak, egyfajta „sugaras megtelepülési rendszert” alkotva7. A településkomplexum közelében több paleolitikus lelőhelyet is ismerünk, amelyek közül Legénd-Káldy-tanya 5. lelőhely publikálatlan leletanyaga kerül bemutatásra. A lelőhely összesen 467 darabból álló felszíni leletanyaga a Magyar Nemzeti Múzeumban található. A feldolgozás részleges eredményeit Gábriel Sára az ELTE BTK (Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar) Régészettudományi Intézetében 2017-ben elkészült publikálatlan szakdolgozatában ismertette8. 1 DÖVÉNYI2010,677-679; LÁNG 1967,54 2 MARKÓ-PÉNTEK 2003, 166. 3 BOSINSKI 1967,43 4 BOSINSKI 1967 5 MANIA 1990, 145 6 RINGER 1983 7 MARKÓ-PÉNTEK 2003; PÉNTEK 2015a, 226-227 8 GÁBRIEL 2017 192
