Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)
Nagy Péter: „Telepiek, falusiak” és bejárók - A (borsod)nádasdi vasgyár társadalma a kezdetektől az államosításig
1930-ban a gyártelepről írt összefoglalójában az elmagyarosodásban Quirin Lajos szerepét is kiemeli, miszerint „kiváló érdeme, hogy bár német anyanyelvű volt, mégis úgy az itt talált tótokat mint a magával hozott németeket magyarrá tette s ma már csupán az idegen nevek emlékeztetik a nádasdiakat származásukra ”J0 Megállapítása természetesen abban mindenképp helytálló volt, hogy a Rima vezetése - nem függetlenül az akkori országos közhangulattól sem - jelentős erőfeszítéseket tett, hogy a színes nemzetiségű társadalomból egy homogén magyar közösséget hozzon létre. Az etnikai jellemzők változása mellett érdemes szemügyre venni a felekezetek életében bekövetkező folyamatokat is. 1910-ben az evangélikusok létszáma 7% felé nőtt a teljes népességen belül, azonban a következő évtizedekben lassú csökkenést mutat létszámuk. Ezzel szemben a reformátusok létszáma az 1930. évi összeírás idején ugrásszerűen megemelkedett, ami arra utal, hogy a bevándorlás iránya ugyanúgy, mint a szomszédos Ózdon, itt is átalakult: a korábban jellemző felvidéki kibocsátó térség helyett egyre többen érkezhettek az Alföld területéről.30 31 A betelepülők részére azonban nemcsak magas jövedelemmel és biztos megélhetéssel kecsegetető új munkahelyet kellett ajánlania a vállalatvezetésnek, hanem fontos volt a lakáskérdés is. Egyrészt célszerű volt, hogy ilyen módon helyhez kössék a bevándorlókat, másrészt, főként a kezdeti időben lényeges volt, hogy tudjanak olyan életszínvonalat ajánlani, hogy megérje nekik az akkor még fejletlen és az országos vérkeringéstől távol eső Nádasd községbe települni. Ennek része volt, hogy a tisztek és a magasabb presztízsű munkások részére jó minőségű otthonokat kellett biztosítani. így épült fel folyamatosan a gyár körül Borsodnádasd kolonizált része, amelyet összefoglaló néven ma is „Telepként” említenek az itteniek. A helység korábban meglévő részét a „Falu” megkülönböztető elnevezéssel illetik. A Vasárnapi Újság cikke szerint már az üzem létrejöttét követő egy évben a településen tiszti- és munkáslakásokat alakítottak ki.32 A gyáralapítás után néhány évvel, 1870-ben elkezdték a Porosz kolónia építését. A húsz családi házat 1871 novemberében adták át, amelyet a következő évtizedekben további lakótelepek követtek.33 A népszámlálások alapján látható, hogy a lemezgyári tisztviselők és az altisztek döntő többsége Borsodnádasdon élt, és feltehetően ők zömükben a kolóniákon találtak otthonra.34 A társadalmi rétegek szerinti elkülönülés térben és a lakások komfortfokozatában is megmutatkozott. A főmérnökök, a magasabb beosztású tisztek és az orvosok az úgynevezett Úri kolónián éltek. A főmérnökök egy ikerházban laktak. A telep mellé építették fel az igazgatói otthont, a gyártól alig ötven méterre. Az 1920-as években Quirin Lajos leszármazottja, Quirin József gyárigazgató ezt átalakította és kibővítette. Az Úri kolónia felügyeletéért 1900-tól az erdőőr volt felelős, aki nevéből adódóan emel30 ROMÁR 1930:3. 31 A Magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlálása. Első rész. A népesség főbb adatai községek és népesebb puszták, telepek szerint., Az 1920. évi népszámlálás. Első rész. A népesség főbb demográfiái adatai községek és népesebb puszták, telepek szerint., Az 1930. évi népszámlálás. I. rész. Demográfiai adatok községek és külterületi lakotthelyek szerint. 32 Borsod megyei vasgyárak. In: Vasárnapi Újság, 1864. szept. 11:381. 33 BÁRCZY 1960:73. 34 A Magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlálása. Második rész. A népesség foglalkozása és a nagyipari vállalatok községenkint. Budapest, 1913.; Az 1920. évi népszámlálás. Második rész. A népesség foglalkozása és a nagyipari és kereskedelmi vállalatok községenkint. Budapest, 1925.; Az 1930. évi népszámlálás. II. rész. Foglalkozási adatok községek és külterületi lakotthelyek szerint, továbbá az ipari és kereskedelmi nagyvállalatok. Budapest, 1934. 59
