Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)
Nagy Péter: „Telepiek, falusiak” és bejárók - A (borsod)nádasdi vasgyár társadalma a kezdetektől az államosításig
Nádasd azonban kezdetben agrártérség volt, tehát nem rendelkezhetett vasipari szakmunkásokkal. így felmerül a kérdés, hogy honnan jöttek Nádasd első képzett munkásai? A források alapján a bevándorlás kibocsátó helyei a már jelentősebb ipari hagyományokkal rendelkező térségek voltak. Egyrészt történt átcsoportosítás is a vállalat üzemei között: a beinduló nádasdi üzembe a már 1847 végén beindult közeli ózdi vasgyárból is sok munkást átirányítottak. Emellett a társulat súlypontja a gömöri régebbi és kisebb hatékonyságú hámorok helyett az ózd-nádasdi iparvidékre tevődött át, és nagyobb üzemei alapításával és fejlesztésével sorra számolta le versenyképtelen egységeit. A nádasdi gyár megindulásával egy időben például az egyesület leállította a klenóci völgyben levő rácstosznói és császárpataki üzemeket is, valamint a hlinaneci hámort.11 Emellett a források alapján a nádasdi betelepülők Betlérről származtak a legtöbben - Volny József korábban az itt lévő vasgyárat is igazgatta -, valamint a közeli Nyústyáról is nagyobb mérvű bevándorlás történt. Továbbá a Garam vidéki Breznóbánya mellett Kisgaramot (akkori nevén Rhonicz, Rhonetz) is több ember képviselte Nádasdon, mely jelentős, kincstári tulajdonú konkurenciája volt a Rimának.11 12 Feltehetően a Garam környékéről érkezők hozták magukkal az úgynevezett medvetánc nevű játékot is, amely- lyel még az 1930-as években is szívesen szórakoztatták egymást.13 A munkavállalók számottevő része azonban a külföldiek közül került ki, akik főképp az örökös tartományokból és Poroszországból érkeztek. Ezért is nevezték el Nádasd első gyári lakótelepét Porosz kolóniának.14 A kibocsátó térségre vonatkozóan foglalkozásbeli, ezáltal társadalmi különbségek is kimutathatók. A gyárban a Magyarországon kívülről érkező képzett dolgozók élvezték a legnagyobb megbecsülést, mivel a munkásság irányítói szerepköreiben dolgoztak. A Garam vidékétől Szepes keleti részéig terjedő sávból a térségbe költözők a vezetői szerepkör nélküli, de jelentős szaktudást igénylő feladatokat végző munkások voltak. Ebből a térségből azonban nem csak képzett, hanem képzetlen munkavállalók is érkeztek Nádasdra, mivel a helybeliek kezdetben nagy számban korábbi tapasztalatukból és mentalitásukból adódóan sem tudták ellátni a kevesebb tudást igénylő vasipari feladatokat sem. A csekély számú tiszti réteg ekkoriban szintén iparosodott területekről érkezett. A Rima megalakulása után hívták meg a lemezgyár vezetésére a poroszországi, a Rajna melletti Dillingenből származó Quirin Lajos mérnököt,15 kinek leszármazottai az államosításig befolyásos szerepet töltöttek be az üzem életében és a szomszédos Ózdon is.16 Quirinnel együtt több német képzett munkás is érkezett a gyárba.17 Az 1881-es fúzió idején Nádasdon továbbra is a felvidéki eredetűek voltak többségben, de magasabb volt ebben az időben a külföldi származásúak aránya. Ennek oka az volt, hogy Ózdról többüket áthelyezték a még viszonylag új gyárban mutatkozó fontosabb szakmai feladatok miatt, mivel természetesen a vezetői szerepköröket jelentős részben ott is a Magyarországon kívülről bevándoroltak látták el.18 Nádasdon ekkor továbbá magas volt a közeli, Borsod megyei Szilvásról19 érkezők száma. Ennek az az oka, 11 JENEI 1980b: 72. 12 VASS 1993:86. 13 ROMÁR 1930:4-5. 14 BÁRCZY 1960:80. 15 BÁRCZY 1960:88. 16 SÁGI 2014: 9., A Quirin család magániratai. Quirin Zsuzsanna magángyűjteménye, Budapest. 17 ROMÁR 1930:3. 18 MNLOLZ 364.32. kötet 19 Ma Szilvásvárad. 55
