Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)

Hausel Sándor: „...melyekben a religio mind egy, mind más részről ugyanazzal a szabadsággal taníttathatik...” A közös iskolák építése Nógrád megyében II. József uralkodása alatt

Az állam a közös iskolák szervezésekor négy feltételt írt elő, amelyek Nógrádban is következetesen érvényesültek: 1. álljon rendelkezésre külön tanterem és tanítói lakás, ha nem volt, építeni kellett. Az iskolaépítés terhei közül az építési anyagokat a földesúr, a kézimunka és fuvarigényt a település lakossága biztosította, továbbá vállalniuk kellett a jövőbeni karbantartási munkálatokat is. 2. A tanterem alapfelszereléséről (padok vagy székek, a lábon álló fekete táblák, egy kis íróasztal, spongya, kréta, tinta) szintén a falu gondoskodott. 3. Az iskola és a tanítói lakás fűtésére szükséges tűzifát általában a földesúr biztosította, a település lakói pedig vállalták annak kivágását, beszállítását.

4. A tanítói fizetést 120 forint körüli összegben kellett megállapítani. A készpénzben és természetben megszabott fizetést negyedévenként kellett kifizetni a tanító részére. Ennek összetétele falvanként változott, azok gazdasági adottságai szerint. Kisorosziban például a református és katolikus közösség által biztosított készpénz tette ki jövedelme 60 %-át. Viszont a korábban szedett ún. „oskolapénzt” a továbbiakban nem szedhette. Emellett kapott 25 pozsonyi mérő (kb. 13 hl) búzát, a szőlőtulajdonos pároktól 8 icce bort, amely Kisorosziban 8 akóra (kb. 4 hl) rúgott. 5. A tanító a tanítás mellett a vallásának megfelelő kántori feladatokat is köteles volt ellátni, viszont a korábban viselt jegyzői munkától általában mentesítették. Nógrád mezőváros lakosai a tanító fizetésének (130 Ft) 2/3-át készpénzben, 1/3-át terményekben (széna, gabona, bor) fizették meg. Mindehhez járult még, hogy a községi legelőn minden tanító két tehenet tarthatott.10 A jozefinista közigazgatás a legnagyobb gonddal és aprólékossággal közelítette meg egy- egy közös iskola létesítését, amint azt a terényi eset is bizonyítja. Ennek a kis nógrádi falunak az iskolaépítése a teljes tanügyi igazgatás, továbbá a megyei közigazgatás teljes hierarchiáját megjárta. Pedig a terényi evangélikusok nem akartak sem vegyes iskolát építeni, sem katolikus tanítót fizetni. A pozsonyi tanfőfelügyelőség viszont úgy ítélte meg, hogy a falu igen „alkalmas” erre. A vonakodó terényi evangélikusokat azzal próbálta a magas hivatal meggyőzni, hogy mivel saját tanítóra nincs esélyük, csak a vegyes iskola adna lehetőséget erre, nem beszélve további anyagi előnyökről. Úgy látszik, hogy a hivatalok kiszemelték Terényt mintafalunak, ahol végrehajtathatják az elképzelésüket. A helyzetfelmérések, egyeztetések, statisztikai jelentések, utasítások tucatjai után végre 1788-ban sikerült szerződést kötni: „Mi mint bíró és a teljes terényi község mindkét vallás részére megegyeztünk egy közös iskola létrehozása ügyében, valamint egy ágostai hitvallást valló iskolamester és ennek segítésére egy másik, katolikus iskolamester beiktatása tárgyában...Gyermekeink tekintet nélkül vallásukra a közös iskolát fogják látogatni...”. A kierőszakolt vegyes iskola Terényben is csupán néhány évet ért meg, 1801-ben a helyi evangélikusok már maguk hoztak rendelkezést iskola- mesterük j avadalmazásáról.* 11

A tervezett vegyes iskolák létesítését a felekezeti vonakodás mellett tovább nehezítette a német nyelv általánosan kötelezővé tétele, ami sok tanító számára nem kis nehézséget okozott. Jó példa erre a terbelédi tanító, Tóth György esete. Mivel a kitűzött határidőre nem szerzett német nyelvtudást, nem lett volna szabad tanítania. Pótolni viszont nem tudták, ezért elrendelték, hogy ebbeli hiányosságát valamelyik polgári iskolában pótolja. O azonban arra hivatkozva, hogy a fizetése alacsony, amiből nem tudja fedezni a tanulása költségeit, megtagadta ezt. Mégsem úszhatta meg a tanulást, mert kötelezték, hogy a Balassagyarmaton székelő iskolafelügyelőhöz, azaz Beke Mártonhoz járjon a német elsajátítása végett. Az ilyen esetek, valamint a német kötelezővé tételű NMLIV.5. XV/119, NMLIV.5. XV/19

11 ZÓLYOMI 2000,56-57. p., HAUSEL 2002,46-47.p., XXVIII/90.

36