Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)
Hír János: A Cricetodontini nemzetség evolúciója a Kárpát-medencében
A Kárpát-medence Cricetodontini leletanyagainak áttekintése Cricetodon meini Freudenthal 1963, Litke 1,2 Legfontosabb morfológiai jellemzők. Viszonylag kis méret, alacsony fogkorona. A felső fogakon a redők gyengén fejlettek, kivéve a M 1-en az anterolophule lingualis eperon . Az alsó fogakon a mesolophid rövid, az ml-en egy vékony ectomesolo- phid előfordul. A leletanyag részletes leírását már publikáltuk Hír (2013). A litkei előfordulás beletartozik azokba a Görögországtól Francaországig tartó lelőhelyek sorába, melyek jelzik, hogy mintegy 15 millió éve ez a faj Európa jelentős részén előfordult. Ennek ökológiai, éghajlati háttere még nem teljesen tisztázott. Az kétségtelen, hogy ez az időszak beletartozik a „középső miocén klímaoptimum” időszakába. A litkei C. meini populációhoz nagymértékben hasonló leleteket publikált az ausztriai Mühlbach és Grund lelőhelyekről Daxner-Höck (2003). Cricetodon hungaricus (Kordos 1986), Hasznos, Szentendre A magyarországi középső bádeni korszakból eddig ismert egyetlen Cricetodon faj. Eredeti leírása, majd későbbi rendszertani átsorolása (De Bruijn et al 1993) során a szerzők nem adtak kellő részletességű morfológiai leírást, ezért ezt pótoltam Hír (2017), és a leírást kiegészítettem egy részletes differenciáldiagnózissal. Utóbbiban kifejtettem, hogy a Cricetodon hungaricust milyen morfológiai sajátosságok különböztetik meg az eddig leírt Cricetodon, Hispanomys és Byzantinia fajoktól. Ezen felül a faj diagnózisát is javítottam, ami a következő. „Nagy termetű Cricetodon faj, melynek M 1-én az anterocone osztott, a funnel struktúra (egy gyűrűszerű képződmény a fogkorona centrumában, melyet az entoloph, a mesoloph és a paracone hátulsó nyúlványa: „paracone posterior spur” zár körbe). Az anterolophule linguális eperon és egy vékony rövid entomesoloph gyakori. A mesoloph a Ml-M2-n rövid, vagy közepes hosszúságú, míg a M3-on hosszú. A felső fogakon megvan az entomesoloph, a teljes anterior ectoloph viszonylag ritka, míg a posterior ecto- loph gyakori. Az ml-en a labiális anterolophid és a protosinusid jól fejlett. Az ml-ek 50%-án a metalophulid I és II egyaránt megtalálható, míg a fogak másik 50%-án csak a metalophulid II fejlődött ki. Egy rövid, vagy közepesen fejlett ectomesolophid gyakori az ml-en, de az m2, m3-on már kevésbé gyakori. A még kopatlan fogakon a kúpok határozottan magasabbak, mint a redők.” Korábban De Bruijn et al (1993) felvetették a Cricetodon hungaricus és az anatóliai Cricetodon candirensis (Tobien 1978) azonosságának lehetőségét. Ezt saját vizsgálataim eredményei Hír (2017) cáfolták. A két faj közeli rokonsága nem vitatható, de közvetlen leszármazási kapcsolat, netán az azonosság kizárható. A Cricetodon hungaricus Anatóliából vándorolt a Kárpát-medencébe, de jelenleg nincs arra vonatkozó adatunk, hogy továbbjutott volna Nyugat felé. 337
