Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)
Boglár-Marton Ágnes: Gravitációs tömegmozgások a csővári triász képződményekben (rövid összefoglaló)
vezet. Kialakulhatnak üledékes telérek, de a lokális likvidizáció/fluidizáció grainstone mátrixú breccsák létrejöttét is okozhatja. De előfordulhat, hogy ez a két folyamat homogenizálja az üledéket, és masszív szövetet alakít ki (POPE et al., 1997 in CHEN & LEE, 2013; ONASCH & KAHLE, 2002 in CHEN & LEE, 2013). A közberétegzett peloidos vagy agyagos rétegek esetében külső erők hatására kialakuló likvidizáció instabilitást okoz a rétegekben, és a növekvő nyomás deformálja a rétegeket, és vízkiszökési szerkezeteket alakít ki (GRUSZKA & VAN LOON, 2007; RODRÍGUEZ-LÓPEZ et al., 2007; GARCÍA-TORTOSA et al., 2011). A szöveti vizsgálatok alapján, illetve szabad szemmel látható jegyek alapján itt zagyárak és törmelékfolyások üledékei jellemzőek. Nagyon finom szemcseméretű, ősmaradványokat nem vagy csak kis mennyiségben tartalmazó sávok váltakozása látható mind makro-, mind mikroszkóposán, és ez a fő különbség a IV. blokk és I-II. blokk között. Ott ugyanis nem ilyen szembetűnő a finomhomok szemcseméretű sávozottság a kőzetben. Ez a turbiditeknek azt a fajtáját mutatja, ami nagyon messzire tudott elszállí- tódni, hiszen már csak a nagyon finom szemcseméretet látjuk belőle. A mért rétegdőlés adatok alapján az I. blokkban É-ÉK-ies volt a dőlés, a II. blokk rossz feltártsági viszonyai miatt nem volt elég adat, vagy pedig markáns eltérést mutattak a többi blokkhoz képest. A III. és IV. blokkban É-ÉNy-ias dőlés rajzolódott ki. A rétegdőlések jellemzően az egész feltárásban lapos szögűek voltak (10-15°-osak). A karbonátos és sziliciklasztos rendszer különbségeit is jól meg lehetett állapítani a vizsgált területen. Míg a karbonátos rendszerben a lejtő felső részén még csak kismértékű tenzió hatására kialakuló, szétszakadást mutató jelenségek vannak, addig a lejtő alsó részén egyre nagyobb mértékű a feldarabolódás. A csővári Pokol-völgyben a IV. blokk klasztjai a lejtő felső részét képviselik a húzásos feszültséghez kapcsolódóan, a lejtő alját pedig a csuszam- lások és gyűrődések képviselik a feldarabolódáshoz kapcsolódóan. Ezzel ellentétben a sziliciklasztos rendszerekben a lejtő felső részén a csuszamlási fülke található, ahonnan lecsúszik az üledéktömeg. A felső részre extenziós (vetők), az alsó részre kompressziós (gyűrődések) szerkezetek kapcsolódnak. Az eredmények értékelésében LE GOFF et al. (2014), MASTROGIACOMO et al. (2012) és SPALLUTO et al. (2007) cikkei nyújtották a legnagyobb segítséget. Bár fiatalabb, általában kréta korú üledékeket vizsgáltak, azonban fáciesei és a képződési környezet sokban hasonlítottak a csővári terület triász végi kifejlődéséhez. Ezenkívül fontos szempont, hogy a három cikk szerzői által vizsgált területek is a Neo-Tethys fejlődéstörténetéhez kapcsolhatók tágabb értelemben. Következtetések A gravitációs tömegmozgások szempontjából még nem kutatott Pokol-völgyi feltárásban a célom az volt, hogy makro- és mikroszkópos módszerekkel elkülönítsem a megjelenő tömegmozgások fajtáit és jelenségeit. Vékonycsiszolatokat is készítettem bizonyos jelenségek jobb megértéséhez, ezek alátámasztották a HAAS & TARDY-FILACZ (2004) által leírt fácieseket. Tehát a terület egy karbonátplatform előtti lejtő és a hozzá kapcsolódó intraplatform medence volt. A csiszolatokban talált ősmaradvány csoportok is ezt támasztják alá, hiszen vannak a platform és vannak lejtő eredetűek is. A gravitációs tömegmozgásoknak is alapvető feltétele az instabil lejtő jelenléte. A megfigyelt jelenségek alapján Csővár területén is lehetett egy ilyen instabil lejtő, ahol a különböző típusú tömegmozgások zajlottak. 327
