Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)
Boglár-Marton Ágnes: Gravitációs tömegmozgások a csővári triász képződményekben (rövid összefoglaló)
mert nem tudtak egyszerre ugyanabban az állapotban lenni, hogy üledékes deformációra képesek legyenek. Tehát lerakodott az első egység, amely deformálódott, majd külön-külön a következő két egységnél is ez zajlott le. A III. blokkban vannak helyek, ahol a kőzet külső felületén is észlelhetőek a láng- és labdaszerkezetek, melyek főként a IV. blokkban jellemzőek. A kőzet makro- és mikroszkópos vizsgálata alapján itt is vannak bizonyos, csak erre blokkra jellemző dolgok. Az I. blokktól eltérően itt peloidok tömegesen jelennek meg, sőt néhol kőzetalkotók. Megjelenhetnek litoklasztok is, de nem uralkodó mennyiségben (ez is a turbiditek egyik jellegzetessége). IV.blokk: bizonyos jelenségek vagy csak itt jelennek meg, vagy itt válnak uralkodóvá, emiatt fontos mint önálló egység. A két vékony, agyagos lemez (6. és 8. réteg) végig jól azonosítható, míg az előzőekben kulcsfontosságú 12. réteg itt kicsit más jellegeket mutat (boudinage szerkezetek). Az erre következő 13. réteg is egy kulcsréteg a blokkban, melynek a talpán 2-10 cm méretű „gumók” figyelhetőek meg, és ezeket a gumókat sok helyen kéreg veszi körbe. Úgy alakulhattak ki, hogy még nem diagenizált üledékbe „pottyantak” bele kiasztok. Tehát ezek csak „gumós” kinézetűek, amúgy kiasztok. A még nem diagenizált üledékbe való pottyanást valamilyen húzásos feszültség hozta létre, amely karbonátos lejtők felső részén figyelhető meg. Elhelyezkedésük véletlen- szerű, nincs benne irányítottság. AIV/B egység tetején látható egy klasztokkal teli réteg is, amely törmelékfolyás üledéke (HAAS et al., 1997). A IV/C blokk 13. rétegében sok kalcitkiválás és karsztos üreg mellett redő is látható, amely mellett látszólag folytatódik a párhuzamos rétegzés. AIV. blokk D-i végén jelennek meg a láng- és labdaszerkezetek. Ezek eredete terheléses, az üledék víztartalmát a fedő üledékek terhelése kezdi el kipréselni, amely elindul felfelé, és ez a mozgás hozza létre a szerkezeteket. CHEN & LEE (2013) szerint üledékfolyósodás okozza ezeket a jelenségeket. A különbségek a szilicik- lasztos és karbonátos rendszer között elsősorban a deformáció idején fennálló körülményekben keresendők â a sziliciklasztos üledékek kompakciója a pórusvíz és a levegő kiszorításával és a szemcsék átrendeződésével történik, korai diagenezis során, miközben újabb rétegek is leülepednek. A korai tengeri cementáció nagyon ritka a szilicik- lasztoknál a korai diagenezis során. Mind a tengeraljzaton, mind közvetlenül az alatt, a homokos üledékek nagyon porózusak, permeábilisak és telítettek pórusvízzel, amely elősegíti a fluidizációt vagy likvidizációt (CHEN & LEE, 2013). Ezzel szemben a karbonátos üledékekre nagyon jellemző a korai tengeri cementáció. Jelentős különbség a sziliciklasztokhoz képest, hogy itt a lágyüledék deformációs szerkezetek nincsenek „megcsonkítva”, tehát ezek az üledékek nem voltak kitéve eróziónak a tengeraljzaton, és akkor alakultak ki, amikor a következő rétegek már leülepedtek. Sekély eltemetődési körülmények között a korai cementáció térben nem ugyanolyan mindenhol (inhomogén). Ez függ az üledék összetételétől, a hidraulikus paraméterektől és a pórusvízzel való átitatottságtól. A korai cementáció eredménye, hogy a karbonátos üledékek ce- mentációja minimális mértékű, ez pedig a közberétegzett agyagos és peloidos üledékek eltérő viselkedését eredményezheti. Eezek miatt a tulajdonságok miatt képesek a karbonátos üledékek heterogén deformációra (CHEN & LEE, 2013). A korai cementáció miatt a permeábilitás csökken, a pórusnyomás megnő, így a pórusvízben fennálló nyomás alakítja ki azt a pontot, ahol a likvidizáció bekövetkezik (DOE & DOTT, 1980 in CHEN & LEE, 2013; CLUKEY et al., 1985 in CHEN & LEE, 2013). A likvidizáció és a flu- idizáció heterogén módon hatnak, attól függően, hogy a karbonát mennyire cementált. A vízzel telített üledékben a víz felfelé irányuló áramlása több jelenség kialakulásához 326
