Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)
Péntek Attila - Gábriel Sára: Legénd-Káldy-tanya 5. nyíltszíni paleolitikus lelőhely kőipara
dominálnak (24 db, 61,54 %). Ezt követi a kvarcporfír (8 db, 20,51 %), a kárpáti ra- diolarit (4 db, 10,26 %), a limnoszilicit (2 db, 5,13%) és végül a nummuliteszes kovakavics (1 db, 2,56 %). Az eszközök között nem találhatók kvarcitból, obszidiánból vagy beazonosíthatatlan nyersanyagból készült darabok. A paleolitikus eszközök között öt alapvető csoportot különítettünk el, úgy mint vakarok, levéleszközök, kaparok, bifaciális eszközök és egyéb eszközök. A 12 darab vakaró aránya az eszközkészletben 30,77 %. Jellemző egy bizonyos nyersanyagpreferencia, többségük (7 db) kovakavicsból készült, két darab nyersanyaga limnoszilicit, három darabé pedig kvarcporfír. Morfometriai szempontból eléggé változatosak. A 10 darab ép eszköz méretei alapján a hosszúság 28-45 mm, a szélesség 18-32 mm, a vastagság 6-20 mm között változik. Az átlagos méret 35,2x26* 11 mm, a megfelelő szórásadatok viszonylag magasak: 5,29 mm, 4,4 mm, 5 mm. A hosszúság/ szélesség átlagos aránya 1,35. Összességében megállapítható, hogy a vakarok többnyire vaskos, szub-cirkuláris szilánkon készültek. Valamennyi darab szilánkvakaró, a pengevakarók, illetve a kimondottan felsőpaleo- litikus típusok lényegében hiányoznak. Egy kovakavicsból készült darab csúcsos („grat- toir ogival”) vagy atipikus orros vakaróként („grattoir ä museau”) határozható meg. Az előlap részlegesen kavicskérges, a „csúcsos”/”orros” munkaél töredezett. A jobb oldalél törött, a bázis „szűkített” (39x18x10 mm; Figure 4:2). Egy kovakavics szilánkon készült eszköz atipikus hajógerinc alakú vakaró („grattoir caréné”). Szépen ívelt munkaéle meredeken retusált, a darab proximális vége intencionálisán törött (Pb.2008.4.8; 29x26x10 mm; Figure 3:3). Kivételes az oldalél(ek) retusálása. Hasonló a helyzet Legénd-Rovnya lelőhely leletegyüttese esetében is, ahol ez a jelenség szintén ritka22. Viszonylag gyakori azonban a Szécsénke-Kis-Ferenc-hegy Szeletien jellegű leletanyagában23. Egy hozzávetőlegesen négyszögletes kvarcporfír alakú szilánkon készült eszköz oldaléléi is retusáltak, jobb oldalélén hátlapi vékonyítás nyomai (28x23x6 mm; Figure 3:5). Hátlapi véko- nyítás és/vagy a bulbus eltávolítása más eszközön nem fordul elő. A hátoldali vékonyítási megtaláljuk ugyanakkor a korábban publikált Micoquien-Bábonyien jellegű leletegyüttesekben, Galgagyörk-Csonkás-hegyen24 és Legénd-Káldy-tanyán is25. Jellemző a vakarok többségére Szécsénke-Kis-Ferenc-hegy lelőhelyen26. Legénd- Káldy-tanya 5. leletanyagában egyáltalán nincsenek vakaróval kombinált eszközök (vakaró-véső, vakaró-kaparó). A legszámosabb eszközcsoportot a 14 darab kaparó alkotja (az eszközök 35,90 %-a). Igen jelentős a nyersanyagpreferencia, 2-2 db kvarcporfír, illetve radiolarit eszköz mellett a döntő többség nyersanyaga kovakavics. Morfometriai szempontból eléggé változatosak. A 10 darab ép eszköz méretei alapján a hosszúság adatok 27-47 mm, a szélesség adatok 22-36 mm, a vastagság adatok 6-15 mm közé esnek. Az átlagos méret 37,3x27x 10 mm, a megfelelő szórásadatok 6,07 mm, 3,9 mm, 3 mm, tehát a szórás csupán a hosszúság adatok esetében magas. A hosszúság/szélesség adatok átlagos 22 PÉNTEK-ZANDLER 2013a, 30 23 PÉNTEK-ZANDLER 2013b, 39-40 24 MARKÓ et al. 2002, Fig2.1,2.4. 25 MARKÓ-PÉNTEK 2003-2004, Fig. 4.7. 26 PÉNTEK-ZANDLER 2013b, 40 196
