Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)
Péntek Attila - Gábriel Sára: Legénd-Káldy-tanya 5. nyíltszíni paleolitikus lelőhely kőipara
aránya 1,37. A kaparok jellemzően viszonylag kisméretű szub-cirkuláris szilánkon készültek, morfometriai adataik igen hasonlóak a vakarok adataihoz. Jellemző a morfológiai változatosság, ívelt élű (6 db), egyenes élű (4 db), csúcsos (2 db) és szegletes kaparó (1 db) is található az eszközök között. Egy kovakavics szilánkon, vagy töredéken készült kaparó előlapját teljes egészében kavicskéreg borítja, a hátlapon az egyik él elnagyoltan, fogazott eszközre emlékeztetőén megmunkált (36*29x 11 mm; Figure 5:1). Két darab kaparó éle bifaciálisan megmunkált. Egy vékony „déjeté” kovakavics szilánkon készült csúcsos kaparó („racloir convergent”) bal oldalélé teljes hosz- szban retusált, a jobb oldalél disztális vége bifaciálisan retusált (34x25x7 mm; X. Figure 5:2). Ugyancsak vékony déjeté kovakavics szilánkon készült a szögletes kaparó („racloir d'angle’j, jobb oldalélé retusált, bal oldalát kavicskéreg borítja (Pb.2008.4.6; 33x27x6 mm; Figure 7:2). Két kovakavics szilánkon készült ívelt élű eszköz természetes hátú kaparónak (racloir á dós natúréi) tekinthető. Az aszimmetrikus keresztmetszetű darabok ívelt munkaéllel szembeni vastag éle megmunkálatlan. Az egyik darab tájolása alapján keresztélű kaparó („racloir transversal”) lenne (Pb.2008.4.2; 44x22x15 mm; Figure 7:4). A jobb oldalélé szabálytalanul retusált, a hátlapon para-Pradnik leválasztás látható. Olaf Jöris a németországi Buhlen barlangi lelőhely Bu-III rétegének Micoquo-Pradnikien leletanyagában számos Pradnik-kaparót („Pradnik-Schaber”) különített el27. A Cserhát hegység területén a Pradnik leválasztás csupán szórványosan fordul elő. Szécsénke- Kis-Ferenc-hegy lelőhelyen egy vaskos kovakavics szilánkon készült bifaciális kés esetében figyeltük meg28. Bifaciális kések (,Jíeilmesser”) szórványosan előfordulnak az archaikus morvaországi Szeletien lelőhelyek anyagában, így viszonylag nagy számban Jezefany I. és II. lelőhelyen is, ahol maga a Pradnik-technika sem ismeretlen29. Buják-Szente lelőhelyen egy limnoszilicit szilánkon készült kettős kaparó esetében figyelhető meg30 31. A darab bal oldalélé a hátlap felől vékonyított, a jobb oldalél disztális végén található a Pradnik-leválasztás. Legénd-Rovnya lelőhelyen pedig egy vaskos radiolarit szilánkon készült vakaró munkaélének hátlap felől történő élesítése történt Pradnik jellegű keresztirányú leütéssel („coup de tranchet transversal’j". A leletanyagban egyetlen kovakavicsból készült elnagyolt megmunkálású levélhegy bázistöredéke található (az eszközök 2,56 %-a). Kis mérete és töredékes volta miatt az eszköz részletesebb jellemzése nem lehetséges ([20]x22x7 mm; Figure 9:2). A két bifaciális eszköz (az eszközök 5,13 %-a) közül az egyik egy viszonylag nagyobb, vaskosabb nummuliteszes kavics szilánkon készült bifaciális kés töredéke ([45] X 20x11 mm; Figure 8:1). A másik darab egy nagyméretű, vaskos kovakavics szilánkon készült darab proximális töredéke. A hossztengelyre enyhén aszimmetrikus, a bal oldalél elnagyoltan megmunkált (WGK-technika), a jobb oldal megmunkálatlan. Az előlapon a bal oldal szinte érintetlen, részlegesen kavicskérges. A hátlapon vékonyítás. A régen tört törésfelületet intenzív patina borítja, a törés feltételezhető oka pattintási hiba lehetett ([52]x38x 18 mm; Figure 8:3). 27 JÖRIS 2001,32, Abb. 4.15; 4.16,1,3-5,7-11; 4.17,1 -2 28 PÉNTEK-ZANDLER 2013b, 41 29 OLIVA 1979, 48 30 PÉNTEK-ZANDLER 2014, 10. 31 PÉNTEK-ZANDLER 2013a, 30 197