Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)

Molnár Ildikó: A szandai „divat” - A szandai viselet bemutatása egy család ruhatárán keresztül

világháború között szinte már teljesen elveszítette a jelentőségét Az addig alsóruházatban egyeduralkodó kendervásznat felváltotta a félpamukos és pamukos anyag, majd nagyon gyorsan ezt is kiváltotta a városban méteráruként vásárolt gyolcs vagy krisztina. A 19. században általánosan elterjedt volt, és az eladó 1892-ben született nagymamája még hallott róla, hogy a házilag megszőtt vásznat felsőruhaként hordták. A viseletek növényi alapú festékkel színezett, egyszerű szabásminta alapján, kézzel varrott darabok voltak. Az általam vizsgált időszakból már csak pár darab kendervászon van az eladó tulajdonában, azok is főként lakástextilek. Pamutvászon anyagból szabott női ingből összesen 4 darab maradt meg, pedig az édesanyja lányként és fiatal menyecskeként még hordta.

1. fotó: Az eladó és édesanyja 1950. májusában. A felvétel a család tulajdona.

A szandai viselet a Szanda - Terény - Cserháthaláp - Cserhátsurány - Mohora - Herencsény - Kutasó falvak alkotta viseletcsoport része.5 A megyében a viseletcsoportok kialakulására feltehetően az egyházi szervezet felépítése volt hatással. Több községnek csak egy temploma volt, itt találkoztak mise alkalmával a szomszédos falvak lakosai, így az hatással volt nem csak a társadalmi kapcsolataikra, hanem az ízlésük közös alakulására is.6 Ez a viseletcsoport nem őrizte sokáig az archaikus viseletdarabokat, és a II. világháborút követően viszonylag hamar elveszett az öltözet életkort, társadalmi státuszt vagy alkalmat hűen mutató struktúrája. A korai szandai viselet

5 FLÓRIÁN 1997. p. 743.

6 FLÓRIÁN 2000. p. 137.

170