Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)
Várkonyi-Nickel Réka: Az Acélgyár emlékezete a tréfás elbeszélések tükrében
tetben a bátyja nevén került publikációra, „...talán legmulatságosabb esete volt egy korabéli, Jankovics vendéglő-beli poharazást követő kalandja. [...] édesanyja nem egyszer korholta fiát a késői kimaradásért, olykor-olykor a bővebb szeszfogyasztásért. [...] előre sejtette, hogy otthon ismét „prédikáció” lesz, azért, mert nemrégiben ígérte, hogy tartós józansági állapotot honosít meg. így arra kérte barátait, kísérjék szíve választottjának lakásához, ne pedig a kolónián lévő szülői házhoz. Lakott pedig a leányzó az „Öreg Józsefin”, vagyis a „Platón”, a mai Kemerovó lakótelep egyik régi, bányai épületében. Úgy gondolta, itt kissé rendbe szedi magát, s úgy megy haza. Nos, a legények nekivágtak: előbb a laktanyáig a Füleki úton, majd ott balra fordulva felfelé a Platóra[...]már a kaptatón erősen segíteni kellett, mert meg-megroggyant, nem bírta a menetelést. Ezért egy-egy barát két oldalról vállánál megmarkolta télikabátját, s úgy segítette, vonszol- gatta. Felértek a célhoz, [...] A kopogtatásra s az ezt követő „Ki az?” kérdésre bevallották, hogy „Elhoztuk Fricit”. [Valójában Lajos. VNR.] Kissé ijedten nyitott ajtót a család, megpillantva a társaságot riadtan kérdezték:- Fricit? Hát hol van Frici? A társak rámeredtek a vállmagasságban tartott télikabátra, amelyből azonban hiányzott annak tulajdonosa! [,..]Csak percek múlva ocsúdtak, amikor Frici bácsi szelíd morgások közepette botorkált a sötétben az épület felé.”35A nyomdafestéket kevésbé tűrő, csak szóban terjedő történetek közül egy vándormotívumra hívta fel a figyelmemet Magyar Zoltán mesekutató, aki igen jelentős számban publikált anekdotákat és tréfás népi elbeszéléseket. A történet csattanója, hogy a téli hidegben a két erősen ittas, jókedvű cimborára rátör a hascsikarás, és fa nem lévén a közelben, azt találják ki, hogy egymás hátának támaszkodva oldják meg a problémát, ámde a procedúra végén döbbennek rá, hogy a félig guggoló testhelyzetben sikerült egymás nadrágjába tisztelniük. A gömör megyei változata Magyar Zoltán szerint jól ismert. Kicsit kevésbé pikáns, ámde mégiscsak hasonló történet azonban helyet kapott Vertich gyűjteményében, az elbeszélés felépítését tekintve megfelel az anekdota stílusjegyeinek. „A büntetések kiskönyvéből. [...] Hát ugyan miért fizettek büntetést a dolgozók? [...jszerszámtörés, kisebb szerszámelvesztés, sorozatos késés és effajta kisebb vétségek. [...] A történet másik főszereplője a gyári nagy kémény. 1921-ben épült a gyári kazánház ma is meglévő, 70 m magas nagy kéménye, amikor a régi kazánházat korszerűsítették. Érdekessége, hogy az építmény nem az üzem területén áll, itt nem jutott megfelelő hely erre a célra, hanem a gyárkerítésen kívül, az ott húzódó országút túlsó oldalán, tehát magától az épülettől mintegy 14-15 méternyire. [...] A kémény mellett közvetlenül kis gyalogút - ma már járda - volt, amely az ún. Barakkokhoz vezetett. Ezek a barakkok, amelyek később lakóházakká lettek átalakítva, annak idején a gyárban dolgozó mintegy 25 fő orosz fogoly elhelyezésére épültek: akik 1917-1920 között voltak itt. Ezek után kisebb átalakítás után a Nagylócból verbuválódott ún. Rakodók - a főként anyagmozgatással foglalkozó dolgozók - laktak itt. [...] Egy őszi estén, de inkább éjszaka, a gyáron belül, a kerítés mellett cirkáló őr kitekintve a kerítésen a kémény közvetlen közelében gyanúsan matató egyént észlelt. [...] Akkurátus ember lehetett az őr, mert reggel azonnal referált a térüzem művezetőjének, kellően részletezve az éjjel tapasztaltakat, amit váltótársa is igazolt. Megtörtént a nyomozás, és ennek eredményét, úgy vélem, híven rögzítette a büntetések kis könyve, amely a számosztályra kerülve a büntetés okát és mértékét is rögzítette. Eszerint: J. 1. rakodó: 2.-pengő....- éjjel lesza-- ta a nagy kéményt!”36 35 VERTICH 1986: 82-84. 36 VERTICH 1986:42-45. 164
