Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)
Várkonyi-Nickel Réka: Az Acélgyár emlékezete a tréfás elbeszélések tükrében
„...a sütés előtti délutánon a háziasszony elhelyezte a görcsöt a kemence ama sütő tere felé, amelyben sütni kívánt. [...] Nos, ha egy napon több család is készült a kenyérsütésre, akkor több görcs sorakozott egymás mellett. És a sütés lefolytatására ilyen sorrendben került sor, amilyen sorrendben a görcsök sorakoztak a sütő tér tetejéní™ Az 1880-1900-as években készültek el a Kaszinó-sor tisztviselő és munkásházai.28 29 30 31 A közelében, az 1880-as években létesült egy újabb nagyobb teleprész, az ún. „Amerika”, a hegyoldalba építve. „A mi Amerikánk neve is egyik ott lakó háziasszony örömteli felkiáltásából fakadt, amikor igen jól jövedelmezett hónap munkabér fizetési borítékját felbontotta. Akkor, az őket újvilágba való erős invitálásra felelte, miszerint nem mennek sehová, nekik itt már Amerika van. Az eset éppen a nagy dekonjunktúrális években, a századforduló előtt történt, a tömeges kivándorlások idején. [...] A névadás, illetve megjegyzés után a telepen futótűzként terjedt a hír, mit mondott a neves háziasszony, [...] néni, és bizony ez a telepi pletyka ragasztotta letörölhetetlenül az Amerika nevet erre a lakóterületre. [...] A nagyon szűk kis otthonok csak jó néhány év után bővültek úgy, hogy a szoba, éléskamra méretezésű helyiséghez az épülettel szemben emelt házsorban kicsiny konyhákat létesítettek a lakóknak. Ám a mellékhelyiségek stb. külön deszka épületekben álltak mindvégig, és vezetékes ivóvíz (nyomócsapos kutakkal) csak a húszas évek közepén jutott fel Amerikába.’™ A Dolinka pihenőpark kialakítására az első világháború után került sor. A fenyvessel és akácossal betelepített, nagy méretű parkot és a játszótereket a gyár közvetlen szomszédságában lévő domboldalban alakították ki. Gondozását a gyári kertészet látta el, amely a gyár bejáratához közel működött mint a gyár egyik üzeme. Célja a munkások munka utáni rekreációja, felüdítése volt. „Az új sportpálya a ’Dolinka’ elején épült meg, egy pácvizet elvezető szűk vízmosás helyén. Építéskor a vízmosás két oldalát faragták-faragták, a letermelt földet középre borították, s így egy kiszélesedő völgy alakult ki, meredek oldalakkal. Később ezekre építették a tribünöket, majd az átalakításkor a mai formában meglévő lelátókat. A Dolinka elnevezése a gyár legrégebbi szlovák ajkú dolgozóitól ered, hiszen a dolina völgyet jelent, s valószínűleg a kis mérete miatt a ’ka’ szócskával becéző elnevezéssel születettN' A város sportéletéhez szorosan hozzátartozott a síelés. Amikor 1944. január 13-án a salgótarjáni levente síjárőrök a Radnai-havasokban a Keleti-Kárpátok legmagasabb csúcsára, a 2305 méteres Nagy- Pietroszra (akkori nevén Horthy-csúcs) tartottak, azonban egy lavina elsodorta őket, és életüket vesztették, az egész város megrendült.32 Az alábbi „igaz” történet maradt fenn a Dolinkában felravatalozott síjárőrökkel kapcsolatban: „A bátyám is nagyon jól síelt, őt is be akarták szervezni, de nem ment, mert egy betegsége folytán kimaradt. A ludo- vikások mentek szondákkal keresni őket. A temetésen hosszú tömött sorokban indultak végig a Fasoron a SSE pályáról. Szomorú látvány volt. A leventebúcsúztatót a bátyám tartotta a SSE pályán. Mi gyerekek titokban a tiszteletükre csináltunk egy nyilat hajlított vesszőből, zsinórral volt összekötve, nádból készült kilövőt csináltunk, be tudtuk vágni bicskával a levente hüvely átmérőjét, eztjól legyömöszölve gyújtózsinórt tettünk 28 VERT1CH 1986:110. 29 SZVIRCSEK 1993: 29-31. 30 VERTICH 1999:21-22. 31 Vertich József: Színfoltok a gyárból, Salgótarjáni Kohászati Üzemek gyártörténeti gyűjteménye és a TIT alapszervezete, Salgótarján, 1986. 166. 32 VÁRKONYI-NICKEL 2017: 140. 162
