Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)

Várkonyi-Nickel Réka: Az Acélgyár emlékezete a tréfás elbeszélések tükrében

a végére, és ilyen díszlöv ésszerűen a tribün fölött, amikor föl voltak ravatalozva, vagy 6-8 lövést leengedtünk a nyilakból. Ez tulajdonképpen a cserkészek tisztelgése volt a leventék előtt”33

A legtöbb személyhez köthető anekdota a már említett Nickel Lajosról és bohém dolgairól szólt. Nem véletlen a névbeli egyezés jelen tanulmány szerzője és a humoros történetek hőse között, a családban csak „Lajoskának” szólított munkásember a déd- nagyapám testvére volt.

4. kép: A Nickel testvérek 1910 körül.

Nickel Lajos a kép bal oldalán, az édesanyja mellett, a bátyja előtt látható.

A kép a szerző magántulajdona.

„Lajos - történetünk hőse, - változatos pályát járt be: lakatosként kezdte, majd a szeggyárban előmunkás lett /ma művezetőnek titulálnák/, utána a hideghengermű szalag-ónozóüzemében volt csoportvezető, s innen ment nyugdíjba. 0 volt az, aki több mint 11 évig udvarolt, s amikor 1957-ben, ötvenegyévesen megnősült, a gratuláló kollégáknak lakonikus elhárító nyilatkozatot adott: »hagyjátok, egy kicsit elsiettem!«”34 Vertich József megörökített több tréfás elbeszélést is családommal kapcsolatban, volt olyan történet is, amit más interjúalanyaim Lajoskával meséltek, de Vertich József egy másik családtagnak „a kontójára írta”. De olyan történettel is találkoztam többször, amelyik feltételezhetően nem Nickel Lajossal esett meg, mégis utólag az ő nevéhez fűzték, mert beillett a róla keringő történetek sorába. Erre példa az alábbi történet, amely a helyszínek és a jellegzetes komikus helyzet miatt Lajoshoz köthető, de a Vertich-féle kö33 Részlet a H.H.-val készített interjúból (2011.)

34 VERTCH 1986:79-80.

163