Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)

K. Peák Ildikó: „És már tudom, halálra érek én is” Varga Imre Radnóti szobra Salgótarján főterén

Mielőtt a szoborról írnánk, szeretnénk néhány mondatban összefoglalni az alkotó munkásságát, bár valószínű, hogy Varga Imre neve nem ismeretlen a művészetszerető közönség előtt.

A szobrász 1923. november 1-én született Siófokon, 1950 és 1956 között folytatta tanulmányait a magyar képzőművészeti főiskolán, mestere Mikus Sándor és Pátzay Pál volt. Alkotó munkássága során számos hazai és külföldi díjat, kitüntetést nyert el (többek között: Kossuth-díj, Munkácsy-díj, Olasz Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje). 1983-tól a Német Akadémia, 1991-től az Európai Akadémia tagja. Első figyelmet keltő műve az 1965-ben keletkezett Prométheusz című szobra volt. Hosszú alkotói pályafutása alatt készített táblaképeket, grafikákat, gobelineket is, de maradandót elsősorban szobrászként alkotott. A kisplasztikák és érmek mellett legismertebbek köztéri alkotásai, melyek elsősorban bronzból, vagy krómacélból készültek, de Varga Imre szívesen keveri a különböző anyagokat egy mű létrehozása során is (bronz-krómacél, krómacél, vagy bronz-bazalt). Az 1960-as évek végétől bontakozott ki jellegzetes, a hagyományos, mereven klasszicista emlékműszobrászat szemléletét megváltoztató, elsődlegesen figurativ művészi felfogása, melynek keretein belül törekedett hősei emberközeli szituációkba helyezésére, az emberi, hétköznapi vonások hangsúlyozására. Emlékműszobrászatának központi alakjai a történelem, valamint a magyar kultúra, művészet kiemelkedő képviselői.2 Munkássága napjainkig szakmai vitákat vált ki.

Ahogy a korábbiakban már érintettük, Radnótiról a 60-as évekkel bezárólag elsősorban statikus köztéri mellszobrok, büsztök készültek, melyek elgondolkodó arcvonásai inkább a költő lírájának gondolatiságát érzékeltették, mint életének, sorsának tragikumát, s nem adtak sokkal többet az elsődleges látványnál. Maga a plasztika története is nem mindennapi, hiszen nem is egy, hanem több példány készült az alkotásból. 1970-ben állították fel- néhány hónapos eltéréssel - Mohácson és Salgótarjánban Varga Imre életnagyságú Radnóti bronzszobrát. Felvetődhet már ekkor is a kérdés, hogy melyik alkotást tekinthetjük eredetinek és melyiket másolatnak. Ráadásul 1979-ben Borban- a költő utolsó munkaszolgálatának színhelyén -, majd 1988-ban a németországi Überlingenben avattak egy-egy példányt a szobrokból. 2009-ben került helyére az utolsó példány Budapesten, a Nagymező utcában lévő Radnóti Színház elé. Bár a költő nevét és szellemét megidéző épület előtt áll a plasztika, elhelyezése lényegesen szervetlenebb, esetlegesebb a korábbi2 WEHNER https://artportal.hu/lexikon-muvesz/varga-imre-268/, (Letöltés: 2018. november 29.)

152