Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)
K. Peák Ildikó: „És már tudom, halálra érek én is” Varga Imre Radnóti szobra Salgótarján főterén
akban felidézett alkotásokénál.3 Ugyanabból az alkotásból egyébként öt, gyakorlatilag azonos példányt lehet elhelyezni köztéren, így Varga Imre Radnóti szobrának további elhelyezésére már nincs lehetőség, különösen, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a Borban felállított emléket időközben ellopták, így újra kellett önteni, s ezzel, ha szigorúan vesszük, hat azonos változat készült az alkotásból. Hasonlóan sok más, közterületen elhelyezett plasztikához, készültek kisebb, mintegy 30 - 40 cm magas, bronz változatok is a szoborból, egy példány szerepelt az 1971-ben, a József Attila Megyei Művelődési Központban megrendezett I. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat plasztikai anyagában. Ez utóbbi formai megoldásaiban hűen követi a nagyméretű köztéri alkotásokat. A Salgótarján Főterén felállított alkotás mind a mai napig eredeti helyén áll, körülölelve az 1960-as évek végére kialakított modern központi épületegyüttessel. Hátterét elhelyezése idején a Képcsarnok Vállalat helyi fiókja, napjainkban jelenleg a színház, a Zenthe Szalon által használt épületrész alkotja. A Főtér 2006-ban megkezdődött felújítását követően is a mai helyén maradt a plasztika, mögötte terebélyesedik a valamikori pici fa, szinte illusztrálva Radnóti mottóként felidézett verssorait. Talapzata most is kockakő, mely megoldást azóta számos, a költőt megjelenítő köztéri alkotás esetében felhasználták, többé-kevésbé funkció nélkül. E plasztika esetében viszont fontos szerepe van e kialakításnak, ahogy a későbbiekben látni fogjuk. A tűnődő, szinte befelé néző figura durván ácsolt fakorlátnak támaszkodva áll, sovány testét ócska viharkabát burkolja. Megfogalmazás módja merőben eltér az 1970-ig állított Radnóti plasztikáktól. A figura nemcsak a költő alakját idézi meg, hanem memento, egy szörnyű korszaknak és áldozatainak emlékműve. Az elsődleges látvány Radnóti életútjának utolsó állomását idézi, mintha az Abda felé hajtott foglyok között menetelő költő egy ritka pillanatra megállva, egy korlátnak támaszkodva megpihenne. Sovány testét védőburokként öleli a kabát, melynek zsebében már tudjuk, ott rejlik a bori notesz, lábán a nadrág alatt öreg, széttaposott bakancs - a munkaszolgálatos utolsó, elnyűtt ruhadarabjai. A figura finoman előrehajló feje, elgondolkodó arca fáradtságról tanúskodik, ugyanakkor klasszikus s egyben a költő érzékletesen idézett jellegzetes vonásai szinte időtlen nyugalmat árasztanak, pontosabban a sorsszerűbe történő belenyugvás békéjét. A plasztika elhelyezése során a tér egy kisebb fű szigeten áll, posztamensként négyzetes, kockakőből rakott alapzat szolgál. Ez az installálás részben kiemeli az alkotást a modern beton környezetből, ugyanakkor utal a kegyetlen, több száz kilométeres vándorútra, melyet meg kellett tennie Radnótinak. 1980-ban készült a halálos menetelés végállomásán, Radnóti tarkón lövésének és elhantolásának színhelyén, Abda közelében felállított, Melocco Miklós által készített gránitszobor. A 2013-ban megrongálódott, így 2014 novemberében újonnan állított abdai Radnóti szobor egy másik, lényegesen romantikusabb megközelítésből jeleníti meg ugyanazt a jelképes, egyben Varga Imrénél valószerű történést. Tulajdonképpen a szituáció ugyanaz; az erőltetett menetben végsőkig meggyötört, fizikailag megalázott, a szellem, a költészet szabadságával a halálon egyfajta diadalt arató költő megjelenítése. Melocco merengő, szélfútta köpenybe burkolódzó, arc nélküli allegorikus figurája formailag nagyon elegáns, ugyanakkor a repülő textil mögött nem találjuk Radnótit. Varga Imre plasztikája a valóság díszleteinek, attribútumainak felhasználásával emeli jelképivé a költő alakját, sugallva, hogy a pusztítás nem győzedelmeskedhet a szellem felett. 3 WEHNERhttps://www.kortarsonline.hU/archivum/2012/l 1/arch-masolatok-teli- tett-es-ures-szoborhelyek-varosa.html, (Letöltés: 2018. november 29.) 153
