Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)
Nagy Imre: A cserháti falvak laterális kapcsolatrendszere
A falvak mindennapjait alapvetően meghatározta az, hogy a lakók milyen szolgáltatásokat tudtak igénybe venni a saját településükön. Nyilvánvalóan, a ’szolgáltatás’ szót nem a mai értelmében kell vennünk. Szolgáltatások alatt a mai szóhasználatban olyan tevékenységeket értünk, „melyek nem anyagi javak termelésére irányulnak, ugyanakkor kielégítik a társadalom tagjainak szükségletét”29. Azonban a 20-as évek rurális társadalmában a szolgáltatás szó egészen más jelentéstartalommal bírt. Bizonyos ipari tevékenységek is beletartoztak a fogalomba, mivel: „a kisipar (...) főleg az egyéni ízlés, a művészeti igény kielégítésére és a javítások eszközlésében áll...”30. A századforduló híres lexikona szerint az ipar bizonyos részei (a kisipar) és a (mai értelemben vett) ’szolgáltatások’ kifejezés nem vált még el egymástól. így én is ebben a jelentésében fogom használni a kifejezést. Tehát a szolgáltatások vizsgálatánál én a helyi kisipar adottságait fogom szemügyre venni, mivel azok (főleg ilyen falusias viszonyok között) szolgáltató szektorként is működtek a termékek előállítása mellett. A Cserhát falvaiban 1925-ben 1004 fő iparos élt, akik 43 különböző ipart folytattak31. A települések zömében találunk kovácsot, ácsot, asztalost vagy szabót, de 6 olyan település is előfordult, ahol egyetlen iparost sem vettek nyilvántartásba. Az 1920-as népszámlálást alapul véve, 108883 fő élt a cserháti tájon, tehát egy kisiparosra 108 ellátott lakos jutott32. Ezekből az adatokból kiszámítható az egyes települések jelentőségtöbblete33. Az adatokat áttekintve az látszik, hogy a cserháti falvak közül 62 darab (a vizsgált települések 65%-a) még a saját szükségleteit sem tudta kielégíteni helyben, a legalapvetőbb szolgáltatásokból is valamelyik szomszédjára, vagy a közelben fekvő centrumtelepülésre, esetleg a táj határain túl fekvő városra szorult34. Ez a rendkívül magas szám nyilvánvalóan kérdéseket vet fel. Hogyan lehetséges az, hogy ennyi település még statisztikailag sem volt képes magát fenntartani és megfelelő szolgáltatásokkal ellátni? Alighanem a háziipari termelésben kell keresnünk a hiány pótlását, azonban ezt az adatlapok segítségével nem lehet igazán lemérni, mivel rendre meglehetősen szűkszavú válaszokat adtak a községek az erre a tárgyra vonatkozó kérdésre. 29 Subnet tudásbázis. Interneten: http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/termeszettudomanyok/fold- rajz/tarsadalomfoldrajz/a-tercier-szektor-i-infrastruktura-es-szolgaltatas/szolgaltatas Utolsó megtekintés: 2018.05.26 30 BOKOR József: A Pallas nagy lexikona. Interneten: http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/051/ pc005162.html#4 Utolsó megtekintés: 2018.05.26 31 Ez a szám nem pontos. Néhány település (körjegyzője nem töltötte ki pontosan a kérdőív ezen pontját, előfordult, hogy csak a szakma megnevezése szerepelt, a szakmát folytatók száma nem. 27 olyan bejegyzés volt, amikor nem tudhatjuk biztosan, hányán is űztek egy adott ipart. Ezeket a bejegyzéseket én kihagytam a számításokból, tehát a fent leírt 1004 fő iparosnál biztosan több élt a vizsgált tájban. 32 Ez a szám sem teljesen pontos. A közigazgatási lapok kitöltése során a vonatkozó belügyminisztériumi rendelet szerint az 1920-as népszámlálás adatait kellett volna feltüntetni, de több település saját feljegyzéseit használta fel, aktuális népességszámokat közölt. Ez az összeg a közigazgatási lapokon feljegyzett népességszámok összeadásával keletkezett. 33 A módszer leírását és kritikáját lásd: BELUSZKY Pál: Magyar városhálózat a 20. század elején. Budapest, 2005.135-136. old. 34 Az önellátás képességét a mellékletben szereplő táblázat 5. oszlopa alapján a következőképpen állapítottam meg: ha a táblázat ezen oszlopa legalább 95%-os értéket mutatott, akkor átlagosnak, önellátásra képesnek tekintettem az adott települést. A melléklettel kapcsolatban: azokat a községeket, amelyekben nem volt feltüntetve pontosan az iparosok száma, nem vettem bele a táblázatba, ezért van csak 94 település felsorolva. 140
