Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)
Nagy Imre: A cserháti falvak laterális kapcsolatrendszere
csakúgy, mint polgári iskolát, de találunk itt állami óvodát, sőt egy evangélikus reál- gimnáziumot is (ezek mind Aszódra vonatkoznak)23. Teljesen egyértelmű, hogy efelé a kistáj felé billent el a teljes táj lakosságkoncentrációjának a képzeletbeli súlypontja, ahogyan azt az 1930-as adatok kitűnően szemléltetik is. Ezeknek a településeknek a nagy gazdasági jelentősége tehát az, ami a 2. és 3. ábrán is látható nagy kilengést magyarázza (részben). Ennek a kistájnak a fejlődése töretlen maradt a két világháború közötti időszakban, így a tájon belüli meghatározó szerepét mindvégig megtartotta. Sőt, éppen ez a kistáj számított a legstabilabbnak az egész Cserhát kistájai közül, itt ugyanis egy folyamatos, lassú, de biztos növekedést tapasztalunk, szemben a táj más részeivel, ahol hirtelen változások futtattak fel, vagy éppen néptelenítettek el egy-egy területet. A déli kistájak viszont láthatóan bizalmat, biztonságot nyújtottak a lakóiknak, máskülönben nem lenne ilyen szembetűnő a folytonos növekedés. Itt volt a legmagasabb a szántóföldi területek aránya (ami stabil lakhelyet feltételez, szemben a gyorsan kimerülő és tovább költöző kő- és kőszénbányákkal), és az ipari tevékenységek köre is itt volt a legszélesebb (Szécsény után). Azonban nem mehetünk el szótlanul a táj nyugati részének hiányosságai mellett sem. Nos, ez az a vidék, amely (többek között) Szabó Zoltán munkásságából már olyan jól ismert. A kis falvak kis tájai ezek, ahol egyrészt maga a természet, másrészt az azt uraló nagybirtok szabott határt a rajta élő kevés (és egyre kevesebb) lakosságnak24. Itt találhatóak legnagyobb számban a summásfalvak, amelyeknek a lakói az Alföldre járnak a megélhetésükért. Itt vannak még a „romlott falvak” is, amelyekben természetes szaporodás gyakorlatilag nincs is, hatalmas az elvándorlás, még mindig magas a halálozások száma, és az átlagéletkor is itt a legmagasabb25. Ezen a kistájon van a legtöbb 1000 fő alatti kisközség, amely számos szolgáltatással még saját magát sem képes ellátni. Jó példa erre Hollókő, amely településen 1925-ben nem volt egyetlen egy kereskedő sem, de még az iparosok közül is csak egyetlen kovácsot tartottak számon26. De példaként hozhatnám Bujákot is, ahol a Pappenheim uradalom volt az élet központja, a falu határában 6672 holdas birtokkal rendelkezett a család, kő- és homokbányát működtetett, villanytelepet és villanyárammal hajtott malmot tartott fenn, gépjavító műhellyel27. Településhálózat Amint már korábban is megjegyeztem, a szűkén vett Cserhát területén nem volt egyetlen városi rangot bíró település sem. Különösen városhiányos területnek számított a táj észak-nyugati része, ahol csak Balassagyarmat és Vác volt még mező- majd pedig rendezett tanácsú város. Az alábbi ábrán jól látható azonban, hogy a táj peremén milyen városgyűrű alakult ki 1930-ra, valamint az is, hogy a tájon belül melyek voltak a legnépesebb települések. 23 NM EA DGY 1454,1455,1463 24 SZABÓ Zoltán: Cifra nyomorúság. Budapest, 1986.54-63. old. 25 ERDEI Ferenc: A magyar falu. Budapest, 1974. 89-91. oldal 26 NMEA DGY 1358 27 NMEA DGY 1376 137
