Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)

Nagy Imre: A cserháti falvak laterális kapcsolatrendszere

hány dolgot így is meg lehet állapítani19. A teljes lakosság ekkor 81862 fő volt. Ezen a területen kizárólag községek voltak az egész időszakban, egyetlen városi rangú települést sem találunk közöttük20. Ez már önmagában meghatározta a táj lehetőségeit. Mindössze 28 település lakosságszáma haladta meg az 1000 főt, ott a lakosság 50,2%-a lakott. A lakosság kb. fele tehát 1000 főnél kisebb-jellemzően nagybirtokok által körülvett- falvakban lakott ebben az időszakban.

A lakosság száma 1930-ra 112579 főre nőtt, tehát mindössze 27,28%-al, 60 év alatt. Ekkor már 44 település (97-ből) lakosságszáma haladta meg az 1000 főt, ez az összné- pesség 69,11%-át jelentette. A fejlődés biztató, azonban továbbra sem volt városi rangú település a tájban, és a településállomány zömét még így is kisközségek alkották.

Az 5. ábrán jól láthatóan megjelenik a lakosság déli irányú koncentrációja, ahogyan arra korábban is felhívtam a figyelmet. Ez alapján az ábra alapján azt is mondhatnánk, hogy ezt a déli irányú mozgást Bag, Aszód, Kartal stb. növekedése okozta, és nem is járnánk messze a valóságtól. A 6. ábra azonban kitűnően megmutatja azt, hogy ekkor már egy olyan városgyűrű alakult ki a Cserhát körül, amely komoly mozgató erőt tudott kifejteni a kis cserháti falvak lakóira, elmozdítva őket korábbi lakóhelyükről. Nyugat és dél felől Vác, Újpest, Gödöllő, Hatvan és Gyöngyös határolta a tájat, keletről a Zagyva völgyében Lőrinci, Pásztó, Kisterenye és Salgótarján, az Ipoly mentén pedig leginkább Balassagyarmat vonta magához a környék lakosságát (legalábbis elméletben). így aztán igaz, hogy a tájon belül az egyik, korábban is meglévő, központ megerősödött, de a legnagyobb mozgatóerőt a lakosságra már a táj határán kívüli települések gyakorolták.

19 Az ábrán látható körökben a települések lakosságszámát tüntettem fel, ennek arányában lettek kisebbek vagy nagyobbak. A két tengelyen pedig a szélességi és a hosszúsági fokokat lehet látni. A települések földrajzi koordinátáit 2 tizedesjegyig vettem figyelembe, a súlypontok meghatározásánál pedig 4 tizedesjegyig számoltam. A települések neveit csak néhány esetben tüntettem fel, az ábrák időnként így is túlzsúfoltak, további nevek még nehezebben átláthatóvá tették volna őket A megadott településnevek azonban támpontként szolgálhatnak a többiek beazonosításában.

20 Egy városi rangú település mégiscsak volt a tájban, azonban Szécsény 1871-ben elveszítette városi rangját, amit 1886-ban megerősítettek. GALCSIK Zsolt: Nógrád megye közigazgatási és területi változásai. Salgótarján, 2005.338-339. oldal

135