Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)
Nagy Imre: A cserháti falvak laterális kapcsolatrendszere
más módszerrel is be fogom mutatni, azonban egyelőre még térjünk vissza a fenti ábra rendkívül szabálytalan képéhez, és annak magyarázatához. Az 1869 és 1880 közötti, egyértelműen déli irányú elmozdulást az 1872-74-es kole- raj árvány számláj ára írhatj uk. A Cserhát déli területei gyorsabban kiheverték ezt a sokkot, így ott átmenetileg nagyobb arányú népességkoncentráció keletkezett. Ráadásul a nemrégiben egyesült székesfővárosban új lendületet kapott építkezések és iparosítás is inkább dél felé csábította a lakosságot, csakúgy, mint a Hatvanban kiépülő közlekedési csomópont kínálta lehetőségek18. Illetve ekkor még nem érvényesült olyan erőteljesen Salgótarjánnak és környékének a vonzó hatása sem. Az ezt követő időszakban azonban a fejlődő barnakőszén bányászat, valamint a felfutó üveg- és vasipar fokozatosan észak, észak-kelet felé vonzotta a Cserhát falvainak lakosságát. A vizsgált időszak közepére (1930), amint látható, a folyamat ismét megfordult, és a súlypont ismét délre, dél-nyugatra tevődött át, hogy aztán -hasonlóan az előző vizsgálat eredményéhez- ismét északkelet felé forduljon a korszak legvégére (1941). A fenti két ábra összehasonlításából látható, hogy a kis lakosságszámú cserháti települések rendkívüli módon ki voltak téve a környező nagyobb központok vonzó hatásának, és bármely ilyen nagyobb központ jelentősége növekedett is meg -akár csak átmenetileg is- az a táj falvainak lakosságára komoly hatást gyakorolt. A teljes népességet képes volt több száz méterrel arrébb mozdítani, akár egyetlen évtizeden belül (például 1920 és 1930 között). Most azonban nézzük meg kissé részletesebben az imént meglehetősen nagyvonalúan felvázolt tendenciákat. A 4. számú ábra az általam vizsgált 99 darab (1869-ben) települést ábrázolja, amelyek a Cserhát településállományát alkották. Bár az ábra rengeteg adatot tartalmaz, né18 1867-ben megépült a Pest-Hatvan-Salgótarján vasútvonal, 1870-ben pedig a Hatvan és Miskolc közötti vasút, amely így két fontos bányászati-ipari régiót kapcsolt össze egymással, illetve kapcsolt be az országos vasúti vérkeringés vonalába. FRISNYÁK Sándor: Magyarország történeti földrajza. Budapest, 1995. 102. old. 134
