Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2009 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 33. (Salgótarján, 2010)

Sallayné Peterdi Vera: Életmódkutatás térben és időben - Módszertani áttekintés

NEOGRAD 2009 NOGRAD MEGY

JZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIII.

és teríték-darabok teljes, kutatással feltárt fejlődés-sorozata szerepelt a múzeum gyűjteményeinek immár gazdag anyagából válogatva.

Az 1998-ban, már a Magyar Nemzeti Múzeumban megrendezett bemutató pedig „Női sorsok a XX. században” címmel a nők társadalmi helyzetének időrendi áttekintésébe ágyazva, tárgyblokkok és a női magán- és közéleti szerephez kapcsolódó enteriőrök formájában e korszerű társadalomtörténeti, sőt antropológiai szemléletmóddal kijelölt csoport életforma-változásaival foglalkozott a család és a háztartás történeti vizsgálatának keretében - kizárólag koncepcionálisan összeválogatott múzeumi tárgyakkal megjelenítve.114

Ezek a tárlatok komplexek voltak színtiszta „életmód-anyagukkal” is, hisz a helyes történelemszemlélet alkalmazása/megvalósítása nem a tematikától függ. Ugyanakkor láthattuk, hogy a modern szemléletmód a kiállításokon többféleképpen megnyilvánulhat: nemcsak a témaválasztásban, hanem a megjelenítés módszerében, vagy a bemutatott anyag újszerűségében is.

Jó történeti kiállítást készíteni, láttuk, nem könnyű, felér egy tudományos munkával. Vörös Károly szerint különleges történetíró műfajként kell felfognunk, olyan, „mint például egy forráskiadvány.”115 Formanyelve viszont összetettebb, bár kifejezőbb, mint a történetírásé. A hiteles forrást (tárgyat) vizuális eszközökkel a legmagasabb mesterségbeli szinten kell bemutatni/értelmezni, hogy a vég-eredmény szintézisre törekvő, reális, ugyanakkor látványos korkép legyen. Any-nyira sokrétű elvárásnak egyetlen muzeológiai ágnak sem kell megfelelnie, mint a történeti muzeológiának,116 s mindezt gyakran a leghétköznapibb tárgyakkal kell megtennie. A mindennapokban ugyanis „a társadalom legkülönbözőbb rétegeinek használati tárgyai - és főleg az őket jellemző tömegcikk-gyártmányok - általában nem művészeti értékek, és a társadalmi élet és tevékenység terén sok tekintetben nem is lehetnek azok. ”n? Vörös Károly történészként, a maga korszerű társadalomtudományi szemszögéből nézve, azért tartotta már 1965-ben indo- 117 118 * 120 121 122

117 Garai, 1972.40.

118 A klasszikus történeti kiállításokon a korábbi korszakok bemutatásánál ezek domináltak.

m „E szempontból a pusztán a szépség, egyediség vagy kuriozitásuk révén kiállítható ... tárgyakra épült kiállítási szemlélet - legalábbis a sajátosan történeti igényű kiállításokon - némileg korlátozandó ... esetleg dísztelenebb, de a fejlődést érzékeltetni képes tárgyak javára. ” (Vörös, 1965. 890.)

120Vörös, 1965. 890.

121 Horn, 1978. 99.

122Hom Emilnek a tömegekről a tömegek számára rendezett kiállítás-koncepciója mögött ott érezhetjük a korszakra jellemző kiállitás-popularizáló nézetet is, amely tendencia napjainkban megint érvényesülni látszik. Az interdiszciplinaritást újra felerősíteni szándékozó jelenkutatási program (MaDok) igyekszik muzealizálni a populáris kultúrát, amelynek visszahatása a múzeum popularizálása. (Ébli, 2005. 110.)

54