Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2009 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 33. (Salgótarján, 2010)
Sallayné Peterdi Vera: Életmódkutatás térben és időben - Módszertani áttekintés
NEOGRAD 2009 NOGRAD MEG ZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIII. koknak - különösen az utolsó 100 év bizonyos periódusainál és rétegeinél - a korjellemző tömegáru szerepeltetését, persze a történeti kiállítások klasszikus unikális darabjai, ereklyetárgyai mellett,"8 mert azok a fejlődési folyamat bemutatását segítik. Ez pedig a történeti kiállításokon fő szempont.119 „Ha a társadalomnak egy jelentős része unesztétikus formák között él, ennek tudomásulvételét egy iparművészeti kiállítás mellőzheti, de a történeti kiállítás nem. ”120 Meglehetősen sokat árul el a kiállítási tárgyak akkori megítélésről ez a mondat - a szerző innovatív szándékán túl is. Jól érzékelhető, hogy az „unesztétikus” jelző konkrétan a modern kori kommersz gyáripari sorozat-termékekre vonatkozik, amelyek műtárgyként való alkalmazását jó ideig nemcsak a múzeumi történész-társadalom, de a hagyományos kiállításkészítői gyakorlat sem fogadta el. A legújabb kori történeti kiállítások készítésére specializálódott Horn Emil így vétózta meg ezt a látásmódot: „ha elfogadjuk az említett kiállításrendezői koncepciót, óhatatlanul kizárjuk történeti kiállításainkról a szegényeket, a tömegeket, akiktől nem hogy szép, de még csúnya tárgyak sem maradtak ránk, akik ruhájukat, használati eszközüket addig hordták, használták, amíg tönkre nem mentek. "Ul - Ugyanakkor, hangsúlyozta, a tömegek történelemformáló, rétegdifferenciáló voltát egy történeti kiállításon alapfontosságú feladat bemutatni.122 Nagy eredménye volt az 1970- 80-as évek történeti muzeológiai módszertani gyakorlatának a sokszor igénytelen anyagokból és kivitelezéssel készült berendezési és használati tárgyak, viseletdarabok múzeumi műtárgy rangjára emelése. Joggal, hiszen komplex jelentéshordozói a kornak, amelyben keletkeztek. Napjainkban, ahogy komplexebbé válik a kiállítások mondanivalója, a tárgyak újabb szerepváltozáson mennek át. A progresszív antropológiai látásmódnak megfelelően az esztétikus művészettörténeti kategóriákon túl pusztán funkcionális feladatkörük is háttérbe szórni, s feltöltődnek kulturális tartalommal: a beléjük sűrűsödő társadalmi-kulturális környezeti kapcsolatokat tükröztetik velük. A tárgyak ezen jelentésváltozásának feltárása még az életmódkutatás új tér- és időkeretein belül kezdődött meg. Úgy tűnik, manapság a hangsúly a tárgyakról már inkább ezekre az értelmezésekre, történésekre és információkra helyeződik, ami „a múzeumi munka fókuszát” az oral history irányába tereli.123 124 * 126 127 * A történeti kiállításokon a tárgyak éppen az életmódkutatás módszereivel nyertek eredetileg szélesebb körű jelentést, s lett sokkal nagyobb hangsúlyuk. Komplex tárgyegyütteseket, hiteles, valódi emóciókat közvetítő, gyakran perszonális tárgyakat 123Ébli, 2005. 109-110. 124Lásd ehhez például Hofer, 1981. 35—47. '“Gergely, 1978. 123. 126Bausinger, 2005. 11. 127 Horn, 1978. 104. '“Szilágyi, 1980. 22-23. 55
