Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2009 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 33. (Salgótarján, 2010)

Észak-Nógrád mezomuzeális korszaka

NEOGRAD 2009 MÖGRÄD MEGYEu|^MDZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIII.

II. A beadott iratok és nyomtatványok között sok magyar, latin és német nyelvű régi könyv volt, a legrégebbi kiadású 1551-ből. A folyóiratok között külön figyelmet érdemelnek a balassagyarmati Ipoly c. hetilap első száma 1872-ből, a Losoncz és Vidéke első húsz évfolyama, valamint a város értelmisége által nyugat-európai tanulmányutakról hazahozott idegen nyelvű kiadványok. A helyi kézművesipar fejlődését szépen illusztrálták a losonci céhek leadott iratai pl. polgári levél Heksch Lipót német szűcsmester részére (1854), 6 darab német nyelvű céhlevél egy tímárlegény és egy rézműves legény vándorlásairól a 19. sz. első feléből. Az aprónyomtatványok közé 191 darab gyászjelentés (1872—1904 közöttről), 189 darab színlap (legtöbbjük losonci), naptárak, évkönyvek, emléklapok (melyeket a helyi kórus szerzett különböző fesztiválokon), iskolai értesítések, belépőjegyek, bálok meghívói és részvények kerültek. Az egyik legérdekesebb irat Pokomy Gusztávnak, Losonc 1881 és 1890 közötti polgármesterének, a losonci „Phoenix“ szabadkőműves páholy főmesterének 1880-ban Budapesten Pulszky Ferenc nagymester és Belányi Ferenc irodaigazgató által kiállított szabadkőműves mesteri okmánya volt. A legegységesebb iratcsoportot az Ocskay, Szalay és Pokomy családok 1627—1854 között keletkezett iratai /végrendeletek, kereszt- és házassági leve-lek, peres akták, magánlevelek és származási táblák/ alkották.

III. A kép és térképanyag csak kis számú gyűjteményi egységből állt - pl. 21 darab rézmetszet, melyek a 19. század első harmadában élt magyar nemeseket és politikusokat ábrázolták. Basch Miksa városi mérnök Petri-puszta térképét ajándékozta. Mind a hét beadott fénykép Losonc városrészeit örökítette meg.

A losonciak példaképe a 1882-ben Rimaszombatban megalapított Gömör-Kis- hont megyei múzeum volt, melyet 1906 szeptemberében a Losoncz és Vidéke 3 cikkből álló sorozat keretében mutatott be, főként az előkészítésbe bekapcsolódó aktivisták figyelmével számolva.23 24 Annak ellenére, hogy az ügyet felkaroló városi lapban még 1907-ben is megjelent egy cikk, mely a történelmi emlékek megmentésének utolsó órairól beszélt,25 az 1905-ben és 1906-ban tapasztalt lelkesedés érezhetően csökkent. A kaszinó vezetésének be kellett ismernie, hogy „kaszinónk nem haladt előre a kívánatos föllendülés terén", sőt 1910-re az egyesület hírei már nem a címoldalon jelentek meg és az olvasó „a kaszinó elmumiásodott életéről" olvashatott.26 „Sajnos az akkori városvezetés nem tudta megfelelőképpen és méltóságteljesen elhelyezni városunk alakuló múzeumát. Az összegyűjtött tárgyak és emlékek - melyek nemcsak Losoncról és Nógrádból származtak, hanem volt köztük több tárgy az egész történelmi Magyarország és a mai Szlovákia területéről is 23 Wagner, 1907. 227-239.

24 LV 1906. 9. 2., LV 1906. 9. 9., LV 1906. 9. 16.

25 LV 1907. 2. 24.

26 LV 1908. 2. 23., 1910. 2. 20.

272