Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2009 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 33. (Salgótarján, 2010)

Cs. Sebestyén Kálmán: „...és múzeum.” (Múzeumalapítási kísérletek Salgótarjánban)

NEOGRAD 2009 NOGRAD MEGY

IÍZEUMOK ÉVKÖNYV?; XXXIII.

tette, hogy a városi gyűjtemény nem akar más közgyűjteményekkel (Nemzeti Múzeum, Palóc Múzeum) versenyezni, de az anyag összegyűjtése szükséges egy városi monográfia megírásához. Nem akar eggyel több vidéki múzeum lenni, hanem ismeretterjesztő, tanító gyűjtemény kialakítása a cél. „

Ebből pedig nemcsak honismeret, hanem honszeretet is fog fakadni” - állapította meg. Igyekezett újabb lendületet adni a gyűjtemény gyarapodásának olyan ötletekkel is, mint a hímes tojások gyűjtésére való buzdítás. A polgármestert levélben kérte, hogy a város vegyen meg két díszbaltát 50 pengőért. „Ilyen ritka szép példányok a jövőben nem is szerezhetők be és, mint tapasztalatból tudom, még a Magyar Nemzeti Múzeumnak sincsenek!” - érvelt. Ő maga pedig felajánlotta a település múltjáról eddig összegyűjtött anyagát a gyűjtemény számára, azzal a feltétellel, hogy a tudományos feldolgozás és közlés jogát magának tartotta fenn. A polgármester ezt természetesen elfogadta és egyben felkérte, hogy „... a gyűjteményt szakismereténél fogva megfelelően rendezni és mielőbb kiállítani szíveskedjék. ” Sőt, levelet is írt a bányaigazgatóságnak. A városi gyűjtemény helyzetének ismertetése után kérte Gerő János bányagondnokot, hogy „... gyűjteményének azon részét, amelyet nélkülözhet, kegyeskedjék a városházi gyűjtemény részére átengedni. ” Ez a levél azonban nem ment el, mivel a fogalmazványra rávezették: „Távbeszélőn megbeszélve a bányaigazgatóságnak írandó megkeresés s ennek előadója lesz Gern J. b.gondnok. ”

1940-ben Dornyay Béla eltávozott Salgótarjánból, a keszthelyi Balaton Múzeum igazgatójának nevezték ki. A gyűjtemény őrzését jó kezekben hagyta, mivel arról barátja, Horváth László városi tanácsnok gondoskodott. Mint Förster visszaemlékezéseiben írta: „A múzeum létesítését Horváth László polgármester helyettesem is állandóan sürgette és személyes utánjárással össze is gyűjtött régi múzeumi megőrzésre érdemes tárgyakat. Az ő biztatására adtam beleegyezésemet ahhoz, hogy hivatalos szobájába néhány üvegszekrényt állítottunk és abba helyezte el Horváth azokat a leleteket, melyek leginkább az ő és Domyay közvetítésével a város birtokába jutottak és idővel annyira elszaporodtak, hogy alapját képezhették egy majdan létesítendő múzeumnak. Addig pedig a Horváth tanácsnok szobája ajtaján hivalkodó ’és múzeum’ felírás inkább csak a jó szándékot jelképezte. ” A háborús évek nem kedveztek a gyarapításnak. Valószínűleg 1944-ben a gyűjtemény nagy része átkerült a gimnáziumba, s az ottani szertárakban őrizték tovább.

MIÉRT NEM SIKERÜLT MARADÉKTALANUL MEGVALÓSÍTANI A MAGYAR VÁROSOK ORSZÁGOS KONGRESSZUSA ÁLTAL KITŰZÖTT CÉLT SALGÓTARJÁNBAN?

Elsősorban a lassú szemléletváltozást kell említenünk. A várossá válással megindult ugyan a társadalom átrendeződése, a világháború után a lakosság fiuk-