Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2009 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 33. (Salgótarján, 2010)
Az 50 éves Nógrádi Történeti Múzeum a sajtóban
NEOGRAD 2009 NŐGRÁD MEGm^íUl^ MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIII. A tartalmi-szakmai tevékenység összefoglaló jellemzésére érdemes tudatosítani, sőt hangsúlyozni, hogy a történeti muzeológia fejlesztése során 1970—1980 időszakában alakultak ki a salgótarjáni múzeum gyűjteményei: a történeti tárgyi, a történeti dokumentációs, a művelődéstörténeti, a képzőművészeti és az irodalomtörténeti gyűjtemény. A numizmatikai profil 1988-ban vált ki a múzeumból. A segédgyűjtemények közül a könyvtár, a fotótár, az adattár és a térképtár segíti a muzeológusok szakmai tevékenységét.13 Egyébként a fentebb említett (aláírás nélküli) cikk szerzője reményét fejezte ki, hogy „a közeljövőben elkészül az új múzeumi épület, amely a munka jobb feltételeit is biztosítja. ” Ami múzeum sajtóban való megjelenését illeti, a hetvenes évtized második felében stabilizálódott a megelőző öt év mintegy 14 darabos száma, ami egyben az egész évized éves átlagát is jelentette. A ’70-es évtized legtöbbet publikáló újságírója Tóth Elemér, szakírója dr. Horváth István volt. A NÓGRÁDI SÁNDOR MÚZEUM (1980-1990) Korszerű épületben, jobb kondíciók között A ’70-es évek végén épült új múzeum ünnepélyes átadására 1980. október 3-án, a 19. Múzeumi és Műemléki Hónap országos megnyitójaként került sor, amelyről a helyi és az országos sajtó is több tudósításban emlékezett meg. A Nógrád „Átadták a Nógrádi Sándor Múzeumot” címmel, „Bruttyó János ünnepi beszéde” alcímmel tudósított az eseményről. Ugyanezen a napon hasonló tartalmú cikk jelent meg a szakszervezetek országos lapjában, a Népszavában is. Azt viszont ismét csak Szvircsek Ferenc tanulmányából tudjuk, hogy a megye szülötte, a partizán parancsnok Nógrádi Sándor nevét „a kor politikai, irányítási viszonyaiból adódó módon” úgy vette fel a múzeum, hogy „a muzeológusok véleményét sem kérték ki”. „A névadás - mint azt 1990-ben dr. Horváth István múzeumigazgató is megerősítette - hangsúlyosan politikai szempontok alapján történt...”14 A múzeum új neve - és a körülötte a kezdetektől kialakult vita - semmit nem vont le a múzeumi munkatársak öröméből, akik mindenképpen korszerűbb, kulturáltabb épületben, jobban felszerelt irodahelyiségekben, komfortosabb körülmények között dolgozhattak. Ezzel együtt sem lehet elhallgatni, hogy szintén kezdetektől fogva kiütköztek és mutatkoztak az épület bosszantó hiányosságai is, amelyekről szintén cikkezett a sajtó. 13 Bagyinszkj—Balogh, 2009. 5. 14 Szvircsek, 2005. 126. 154
