Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2009 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 33. (Salgótarján, 2010)
Az 50 éves Nógrádi Történeti Múzeum a sajtóban
NEOGRAD 2009 NOGRAD MEG JZEUMOK ÉVKÖNYVÉ XXXIII. Az új múzeum üvegművészeti kiállítással debütált, amiről Tóth Elemér a lap 1980. november 7-ei számában tudósított. Még ez év végén a Palócföld 1980. 6. számában Tények, tervek, várakozások címmel olvashattunk egy dr. Horváth Istvánnal - mint a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetőjével - készült, széles skálán mozgó, tanulságos beszélgetést. Érdekes, hogy a Nógrád 1981. január 7-ei számának első oldalán Múzeumbarát kör létrehozását tervezik a Nógrádi Sándor Múzeumban címmel közöl cikket, mintha korábban nem is létezett és működött volna már a baráti kör. A múzeum sajtója továbbra is jó, így például dr. Horváth István Történész-muzeológusok találkozása Salgótarjánban címmel a Múzeumi Mozaik 7. számában számol be az eseményről. Élénkülő tudományos tevékenység 1982-ben dr. Horváth Istvánt kinevezik a Nógrád Megyei Tanács művelődésügyi osztályának vezetőjévé, a salgótarjáni múzeum irányítását dr. Praznovszky Mihály vette át. A korábban a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum igazgatójaként ismertté vált, irodalomtörténész diplomával (20 év múlva már kandidátusi címmel is) rendelkező fiatalember 1987 évig tartó múzeumi szervezet-vezetői időszakában folyamatos volt a sajtómegjelenés. Publikációs tevékenysége ösztönző volt, mert intenzívebbé vált a kollégák szakíró tevékenysége is, amely részben a sajtóban is gyümölcsözött. Dr. Horváth Istvánt szakmai igényessége és inspirációi mellett ’82 februárjában egy szomorú aktualitás is írására késztetette: elhunyt kollégájától, egyik volt tanítómesterétől, az 1964—1972 között a megyében dolgozó, múzeumigazgatóként is tevékenykedő Szabó Bélától vesz érzékeny búcsút, Tarján monográfusa volt c. nekrológ típusú írásában. Még ugyanezen év végén az országos megjelenésű, jó nevű, ismert és elismert MŰVÉSZET c. folyóirat novemberi számában közli Tóth Elemér esszé igényességével megírt, hangulatos és színes ismertető írását, amely „A salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum” címmel látott napvilágot. Ki más írhatott volna a múzeumbaráti körről is (már megint), ha nem az egyik legnagyobb kultúrabarát nógrádi zsurnaliszta, Tóth Elemér, a Nógrád napilap egyik 1983. évi nyári számában. Beszámol többek között a kör tagjainak rendkívül eredményes gyűjtő tevékenységéről, példálózik egyes unikum számba menő fellelt „leletekről”, és tájékoztat a baráti társaság gazdag és színes programjáról, amelyben értékes előadások, viták és kellemes kikapcsolódást is ígérő kirándulások szerepelnek. 1984. június 19-én Negyedszázados a Nógrádi Sándor Múzeum címmel jól strukturált, tartalmas emlékező és emlékeztető írás látott napvilágot a megyei lapban. A cikk (név nélküli) szerzője visszatekint a múzeumkezdetekre, méltatja 155
