Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2009 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 33. (Salgótarján, 2010)

Cs. Sebestyén Kálmán: „...és múzeum.” (Múzeumalapítási kísérletek Salgótarjánban)

NEOGRAD 2009 NÓGRÁI) MEGm^jJ^ MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIII.

városháza bővítésénél egy kis helyiséget e célra is szánunk. ” Nem is a tartalom, hanem a hangnem vethette vissza a lelkesedést. S bár a Balassa Bálint Társaság Dornyay-estjén, amikor írói működésének negyedszázados évfordulóját ünnepelték, Semetkay József a gimnázium tanári kara nevében kijelentette, hogy Dornyay

....legszebb álmát látná megvalósulva, ha Salgótarján és a palócföld nagy kincseit

összegyűjthetné egy leendő salgótarjáni múzeum számára, ” ez egyre távolabbinak tűnt.

1934 novemberében már keserűség is érződik Dornyay hangjában, mikor összefoglalja az addig történteket. Különbözőképpen fogadták a múzeum létrehozására tett erőfeszítéseket: voltak gáncsoskodók, gúnyolódók, akik „kulturem- bemek tartják magukat”, de nem fogják fel az ügy jelentőségét, sokan felajánlásokat tettek, de csak arra az esetre, ha ténylegesen megvalósul a múzeum. De van egy akadály, amely kétségessé teheti a megvalósulást: a helyiség hiánya. „Pedig ez tudvalevőleg nem lehetett komolyabb ok a halogatásra, a megrekedésre, vagy pláne a végleg elejtésre! ” Mindezt arra a hírre írta, hogy Hatvanban - amely nagyközség volt ekkor - a rendőrség épületében alakították ki a múzeumot. „Salgótarján megyei város - előtted a jó példa: Hatvan, Szolnok, Jászberény példája" - vonta le a következtetést. Néhány hónap múlva újabb írása jelent meg. Egy riport kapcsán ironikusan párhuzamot vont az Óramúzeum, amely szintén a helyiség miatt nem valósult meg addig, és a Salgótarjáni Múzeum között. „Szóval a Salgótarjáni Múzeum is már erősen készül, vagy 10-12 év óta állandóan készül, de még nem születhetett meg, mert nincs hozzá való helyiség." A cikk végén jelenti be, hogy a polgármestertől ígéretet kapott a városháza átalakítása során ennek megoldására.

1935 végén ismét összegzést készített. Megállapította, hogy az 1929. évi XI. törvény szerint nem lehet múzeum, csak gyűjtemény Salgótarjánban, elsősorban az előírt elhelyezés és a személyzet biztosítása miatt. Helye ugyan már van, mert a polgármester „...a városi gyűjtemény számára rendelkezésünkre adott - ha nem is minden igényt és szükségletet kielégítő - de céljainknak egyelőre megfelelő helyiséget és olyan elsőrangú, gyűjteményes szekrényeket, amelyekbe a kezdődő gyűjtéseinket és még gyermekcipőben járó gyűjteményeinket megfelelően, tanulságosan elhelyezhetjük. ” Ezután részletesen kifejti a gyűjtemény felépítését. Az eredeti, közel évtizedes elképzelését sorrendileg átdolgozta. Első helyre a néprajzi tárat vette, majd a természetrajz és az érem- és régiségtár következett. Beiktatott a sorba egy Térkép-, fénykép- és képeslevelezőlap tárat. A könyv és levéltárat szétválasztotta Könyv- és nyomtatványtárra és Oklevéltárra. Következett az Iparés képzőművészeti, illetve a Világháború ereklye-tár. így lett nyolc gyűjteményi egység. Azokon belül az ábécé betűivel jelölt osztályokat állított fel. Ezeknek tartalmi elemeit is ismertette. Pl. „III. Érem- és régiségtár. F osztály: Salgótarján és környéki érmek. G osztály: Salgótarján és környéki régiségek. H osztály: Általános éremgyűjtemény. J osztály: Általános régiséggyűjtemény.’’ Összegzésként kifej15