Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2009 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 33. (Salgótarján, 2010)
Az 50 éves Nógrádi Történeti Múzeum a sajtóban
NEOGRAD 2009 NŐGRÁD MEG^^k MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIII. A végleges megoldás azonban váratott magára, pedig a múzeum ügyét Lip- tay B. Jenő a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. nagytekintélyű igazgatója is támogatta. Dornyay Béla 1940-ben elköltözött a városból, a második világháború időszakában pedig a gyűjtemény nagy része megsemmisült és elkallódott. Maradványaik, torzóik 1947-ben „Förster szekrényeiből” a város 1922—1924 között megépült laktanyájába kerültek, hogy aztán több mint tíz évig rájuk se nézzen senki. Ugyanis Dornyay tanár úron kívül és 1940. évi elköltözését követően más nem is törte magát és különösen nem publikált a múzeum érdekében és ügyéről - a II. világháború után közvetlenül meg pláne nem. Ekkor a hatalmi struktúra a múzeumügy felkarolására, a megváltozott társadalompolitikai közeg a befogadásra sem volt alkalmas. A NÓGRÁDI SAJTÓ SAJÁTOSSÁGAI Minthogy dolgozatom középpontjába a múzeum sajtóban való visszatükröződését kívánom állítani, érdemes górcső alá venni a megyei sajtó főbb jellemzőit az egyes - valamilyen szempontból elhatárolható és/vagy a múzeumügy által érintett - ma már talán feledésbe is merült, korábbi korszakaiban.5 Ilyen időszak volt a két világháború közötti korszak. Sajtótörténetét jobbára az egymást gyakran váltó, többnyire rövid életű - hogy stílszerű legyek - helyi újságok írták. E lapok főbb országos híreken, települési történéseken, a helyi kulturális és sport-eseményen kívül közöltek verseket, novellákat és más, rövid szépírásokat is. Salgótarján (és környéke) legolvasottabb újságja - dr. Lapsánszky János szerkesztésében és kiadásában - A Munka c. társadalmi és politikai hetilap volt. Az újság struktúrájában, színvonalában és tipográfijában is megfelelt a kisvárosi lapokkal szemben támasztott elvárásoknak. Ebben az újságban publikált dr. Dornyay Béla is - mint láttuk. A lap 1944. novemberi megszűnésével szegényebb lett a város és környékének olvasóközönsége is. Színvonalát a háború utáni években megjelenő újságok nem érték el, s mivel az újjáépítésen, hatalmi harcokon, pártcsatározásokon kívül mással alig - múzeumüggyel pedig nem - foglalkoztak, többet szólnom sem kell róluk. Nem javult a sajtó színvonala az ötvenes években sem. E korszak nógrádi sajtótörténete is nagyon röviden jellemezhető. A lapkiadás állami monopólium, politikai genezisű, propaganda célzatú, megfigyelés alatt álló volt. 1951-ben a sajtókiadmányozás az egész megyében csak Salgótarjánban működött, úgy, hogy mindössze két lap jelent meg. Az egyik a Szabad Nógrád volt. Utolsó lapgazdája a 5 E rövid fejezetrész megírásánál felhasználtam: Baráthi, 2008. 12—15. 145
