Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2009 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 33. (Salgótarján, 2010)
Az 50 éves Nógrádi Történeti Múzeum a sajtóban
NEOGRAD 2009 NOGRAD MEGY JZEUMOK ÉVKÖNYVÉ XXXIII. BEVEZETÉS A múzeum fogalmának legszélesebb körben elfogadott elnevezése a Múzeumok Nemzetközi Tanácsától (International Council of Museums, ICOM) származik, amely a következőképpen definiál: „A múzeum az emberek és környezetük számára létező valóság, a társadalom és annak fejlődése érdekében álló nonprofit intézmény, nyitott a nyilvánosság felé, kutatási, oktatási és élvezeti céllal gyűjt, megőriz, kutat, kommunikál és kiállít. ” Ez a definíció a korábbiaknál komplexebb: elég, ha éppen csak azokat a kifejezésrészeit említem, amit a magyar törvényi definíció nem tartalmaz: „nonprofit intézmény”, „nyitott a nyilvánosság felé”, „kutatási, oktatási és élvezeti céllal gyűjt”, „kutat, kommunikál. ” A magyar meghatározás - szerintem sajnálatos módon - korántsem helyez ekkora hangsúlyt a múzeum publicitására, közönség- kapcsolataira, pedig a múzeum nem önmagáért való objektum, hanem közösségi célok szolgálatában álló, egyre inkább csak közönségkapcsolataiban létezni és fennmaradni tudó intézmény. E „minőség” eléréséhez erőt adó muníció lehet a Nógrádi Történeti Múzeum elmúlt 50 évének sajtómegjelenéséből - a szerző hasonló című, a Nagy Iván Honismereti Pályázaton, 2009-évben díjazott, igen terjedelmes és újságcikkekkel illusztrált dolgozata alapján - készült alábbi kivonatos összeállítás. NÓGRÁDI MÚZEUMI MÚLTIDÉZÉS Salgótarjáni múzeumkezdemények: dr. Dornyay Béla Annak a történeti ténynek, hogy Salgótarjánban csak a 20. század második felén túl (1959-ben) létesült a város első múzeuma, több oka is van. Ezek közül én a megkésett urbanizációt, egyrészt a viszonylag kései várossá válást (1922), másrészt a kialakuló sajátos településstruktúrát - mint az összes körülmény két fontos elemét - emelem ki, elsősorban dr. Dornyay Béla és dr. Horváth István nyomán. 141 AZ 50 ÉVES NÓGRÁDI TÖRTÉNETI MÚZEUM BARÁTmOTTói^
