Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Irodalomtörténet - Kemény Aranka: A hallható irodalom –Keletkezéstörténetek
dóriképpen olvasta (ezt csak éppen láttuk, senki felolvasásjelleget nem érezhetett), a papírról fel-felvetve ilyenkor nagynak tűnő, különösen csillogó szemét. Mi is közelebb hajoltunk, hogy el ne veszítsük egyetlen szavát, értelmet kapott szünetét. Oda nem figyelni lehetetlenség volt, elsöprő szuggesztivitással oltotta belénk gondolatait, a szavak és sorok ritmusát és az egész költemény nyugodt, hatalmas hullámzását. Hiheteüennek tűnik ma is, hogy előadóeszközei általános értelemben igen szerények voltak. A hangerő- és hanglejtés-emelkedések, -esések szélső határai közel voltak egymáshoz. De a tartam- és hangsúlyelosztások finomságainak, művészi aránygazdálkodásának nem volt határa, és ha valahol az általános félsuttogásból kicsit emelte hangját, az mennydörgésnek tűnt. A meglepő szókapcsolások és merész egymás mellé állítások, kevésbé gyakori szavak elemi erejükkel, megújult színükkel hatottak. József Attila gazdaságosan bánt az egyes beszédhangokkal, és azokat igen szépen, világosan formálta meg. Nem sikkadt el egy fél hangzó sem. A tempókülönbségek is kicsinyek voltak, József Attila a szándékolt hadarást, vagy vontatott szövegmondást mellőzte az előadói eszközök sorában. Mindezzel együtt a gondolati vagy hangulati tartalom lenyűgöző volt.”17 Éneklése viszont - mint a kortársak szerint Babitsnak is - élvezhetetlen volt: „Fej és orrhangok jöttek ki József Attilából feles mennyiségben, dalolása mit sem emlékeztetett arra a hatalmas beszédkultúrára, fonetikai biztonságra és értelmes tagolásra, mely mindenkor kellemessé tette még köznapi beszédét is.”18 A hangzó költemény, annak alkotóelemei, a rímek, az alliteráci- ók, a sor- és szóhosszúságok, a szavak mélysége, magassága mind erősebben érvényesül, ha fennhangon mondják. A némán születő gondolat a gyakorlatban hangot keres magának. Babits és József Attila felolvasásában is közös lehetett az az átszellemültség, mely az emlékezők szerint tekinteteikben is érezhetővé vált - a vers átlényegítette a felolvasót, ők pedig a hallgatóságot. Ha a szenvedélyesség fokozatokra osztható, akkor annak másfajta hőfokán égett Pilinszky János (1921-1981), aki „robbanásig sűrű szavaival” József Attila nyomdokaiba lépett. Számára a versmondás szinte hangos imát jelentett, minden szót tisztán, súllyal, a hosszú magánhangzókat kitartva ejtett.19 Mindketten szerették a zenét - József Attila különösen Bartók munkái iránt lelkesedett, Pilinszkyt inkább Bach művészete vonzotta.20 Németh Lászlót már a korai Pilinszky előadásmódja Mozart zenéjére emlékeztette, a „könnyedség és mélység együttlebegését” idézte meg számára. Az 1975. január 10- én a Fészek Klubban tartott szerzői esten ötvenegy versét s egy prózai művét olvasta fel Pilinszky. A program szervezője az írószövetség Költői Szakosztálya, szerkesztője Fodor András volt, aki így méltatta a verseit mondó művészt: „alkata, habitusa, kivételes előadói készsége okán képes arra, hogy hangjában a szavak testét és szellemi auráját tökéletesen eggyé olvassza: képes úgy föloldódni az interpretációban, hogy figyelmünk tapin17 BARTÓK János, József Attila zenei kapcsolatairól és előadóművészetéről, In A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6.,1965-66, szerk. BARÓTI Dezső, Múzeumi Ismeretterjesztő Központ, Bp„ 103. 18 Uo. 100. 19 Ld Maár Gyük Hűség a labirintushoz - Beszélgetés Pilinszky Jánossal című, 1978-ban Pilinszkyről forgatott portréfilmjében, amint az Apokrifet mondja, s cigarettát tartó kezével követi, „vezényli” a verset. 20 Pilinszky Tesla típusú lemezjátszóját és főként klasszikus zenei hanglemezgyűjteményét unokahúga és unokaöccse őrizte meg és ajándékozta a PIM-nek. 248
