Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Irodalomtörténet - Kemény Aranka: A hallható irodalom –Keletkezéstörténetek
tó pórusaival a versek rostjaiba, a szó közti csendek titkos szüneteibe is elmélyedhetünk.”21 Az estet a Fészek nem stúdióminőségű technikai berendezésével dokumentálás céljából rögzítették, mégis tíz esztendővel később, 1986-ban ez a felvétel alkotta a Szabadesés - Pilinszky János emlékére című hanglemez magját. Szerkesztője, Kocsis Zoltán (1952-2016) az ötvenperces lemezre huszonhét verset választott az elhangzottak közül, amelyeket Kurtág György, Jeney Zoltán és a saját, Pilinszky és művei ihlette kompozíciói foglalnak keretbe. A kísérőfüzetben olvasható Kocsis Zoltánnak a költő szerepléseit, a felvételek jelentőségét méltató esszéje, Tóth Attila, a Hungaroton irodalmi szerkesztője személyes, gyakorlati megjegyzéseivel kiegészítve, melyekkel együtt egy máig érvényes, komplex kiadvány született meg. „Úgy írt, mintha beszélt volna” - jellemezte tömören Móricz Zsigmondot Vass László.22 Ez a közvetlen, természetes beszédmód volt a sajátja Móricz ifjabb kortársának, Szabó Lőrincnek (1900-1957) is, aki nemcsak írt és fordított, de emlékezésekből és saját feljegyzéseiből tudjuk, hogy szívesen olvasott föl gyermekeinek, barátainak, irodalomértőknek és laikusoknak, szűkebb és tágabb térben egyaránt, egészen a rádió éteréig. Legalább száz alkalommal vállalt dokumentálható nyilvános szereplést, és ezek között számtalan rádióműsorban is részt vett. Sajátos módon, még ha közvetlen nyelven is, de ezeket az előadásait is mindig megírta. „Nagyon szeretném, ha volna bennem any- nyi szónoki gyakorlat és bátorság, hogy időnkint közvetlenül forduljak a közönséghez. Orátori képességem azonban, úgy látszik, nincs, és így kénytelen vagyok leírni, aztán gépbe diktálni olyan igénytelen és teljesen szubjektív közölnivalókat is, amilyen a mai felolvasásom. Előadás helyett felolvasást tartok, azonban igyekszem olyan közvetlen lenni, mint aki élőszóval rögtönzi a beszédét.”23 Ezen fellépései közt voltak felolvasások, riportok, interjúk, nyilatkozatok és versekkel illusztrált előadások is. Levelei, előadás-kéziratai bizonyítják, hogy a költő milyen gyakorlott szereplő volt, a kötött műsoridőhöz szövegével rugalmasan és precízen alkalmazkodott, egy-egy műsorát „előszerkesztette”, lemérte mind a bevezető- és az összekötőszövegek, mind a felolvasott versek, részletek hosszúságát, s a logikai rendet megőrizve, zökkenőmentesen komponált előadás közben is. Kuriózumnak számít az a hangfelvétel, amelyet Tóbiás Áron a rádió írószobám című sorozata számára készített a költővel Volkmann utcai otthonában. Hosszas elhallgattatás után, Válogatott verseinek megjelenése apropóján került sor az interjúra 1956 őszén. Ez a mintegy húsz perces beszélgetés azonban az október 23-i forradalom és következményei miatt már nem kerülhetett adásba. Az előadás szövege fennmaradt, de a hangfelvétel csak évekkel később került meg, Füsi József (1909-1960) író, műfordító, Szabó Lőrinc sógora, a rádió munkatársa mentette meg, később az ő hagyatékából került a felvétel a PIM Hangtárába.24 A beszélgetést először Tóbiás Áron közölte az Új írás 1964/9. számában Szabó Lőrinc hangszalagon címmel. Mint a Naplók, beszélgetések, levelek kötetet sajtó alá rendező Horányi Károly és Kabdebó Lóránt jegyzeteiből kiderül, az 21 FODOR András, Pilinszky Jánosról, szerzői estjén, ÉS, 1975. január 10., ld. még a Szabadesés - Pilinszky János emlékére c. LP (Hungaroton, 1985) kísérőfüzetében. 22 DARVAS József (szerk.), Móricz Zsigmond ébresztése, Emlékkönyv, Sarló Kiadás, Bp., 1945. 85. 23 Baudelaire. SzL előadása a La Fontaine Társaságban, 1938. január 29., kötetben SZABÓ Lőrinc, Emlékezések és publicisztikai írások, Osiris, Bp. 2003, 409. 24 Leltári jelzete a PIM Médiatárában: OR0185/1, digitalizált változata: CD00056/1. 249
