Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Irodalomtörténet - Sípos Lajos: Az értékek múlandósága – Babits Mihály és a 19. század magyar irodalma
lent Anthobgia Hungáriái volt, újból szavakba foglalta a maga Petőfi-eszméjét. A kötetbe bevett versek: a Temetőben, a Csokonai, a Mért nem születtem?, A hazáról, a Befordultam ..., A virágnak megüäani nem lehet, a Ciprusbmbokból és a Felhőkből vett mutatványok és a Tündérálom helyett a Szerelmem zúgó tengertői a Bobnd Istókig másokat látott volna szívesen.24 Az 1934-ben a Nyugat Kiadó gondozásában megjelent munkájában, Az európai iro- dalom történetében, európai összefüggésben ugyanazt írja le, amit már korábban, 1913-ban szavakba foglalt. Dicséri a költő „rendkívüli termékenységét”, egyszerűségét, „tükörszerű- ség”-ét, leíró költeményeit, „közvetlen realitás”-át, „valósághoz kötött” szellemét.25 Árnyaló- dott, bővült, de az idő múlásával sem változott meg Babits véleménye Petőfiről. Babits Vörösmartyhoz kapcsoló viszonya egészen más. A 19. századi költő nevét Kosztolányi Dezsőnek küldött, 1904. augusztus 20-án kelt levelében írta le először. A szöveg a 21 éves fiatalember költészettani gondolkodásának látványos összegfoglalása. Szó esik itt mindkettőjükre (esetleg: nemzedékükre) gondolva „az új forma” kötelező kereséséről, a „szörnyű dallamuntság” és a „jambusban való döcögés” felváltásáról, a klasszikus világirodalomhoz való visszafordulásról, a görög, a latin és a középkori keresztény irodalom lehetséges inspirációjáról. Szó esik a 20. század legelején költővé válni akarók számára elkerülhetetlen Schopenhauerről, Leconte de Lisle-ről, Nieztsche Die fröliche Wissentschaft című művéről, Spinoza Etikájáról, Taine Les Origines de b francé contemporaine című írásáról, a létezés fogalmáról, általában a filozófiáról, a „különbség”- ről, az „egyetlen [ről], amiről tudunk” és a politeizmusról. A legújabb szerzők és művek viliódzó felemlegetése közben idézi fel Babits „Vörösmarti[!] Vén cigányá”-t, mint az egyik olyan alkotást, melyet talán soha nem fog tudni „megközelíteni”. 1905. augusztus 8-a után, ugyancsak Kosztolányinak írt levelében hivatkozik Vörösmarty képzeletére, nyelvére, „hevé”-re mint abszolút mércére.26 1906 augusztusára Babits és Kosztolányi már kialakította a maga költészettanát. Kosztolányi, aki Babitsnál határozottabban lépett a nyilvánosság elé, valószínűleg az 1907-ben megjelenő Négy fal között című kötetén dolgozott. Babits, aki egész életében mérlegelő, teljesítményének értékében élete végéig kételkedő és bizonytalan maradt, már nem Garay János Képes Naptárának, a Pápai Hírlapnak, az Új Századnak és a Bácskai Naplónak küldte el verseit. 1906. június 22-én a Budapesti Napló közölte A Spinoza szobor előtt című művét, a Magyar Szemle hozta 1906. augusztus 30-án a Napszálltakor, a Tájkép, a Márciusi reggelen, a Találka ebit, a Szerelem (végleges címe szerint: Vérivó hányok) című alkotását és Poe Harangok című művének fordítását. Kosztolányi, aki levélben megkapta 1906. március 25-e előtt Babits huszonkét versét, tulajdonképpen egy kvázi kötetet, nem csak a két lapban megjelenő verseket fogadó „általános elragadtatás”-ról írt, nem csak azt foglalta szavakba, hogy „az új magyar költészet” megalapítását vápa valamikori egyetemista társától Pontosan érzékelte: Babits Mihály nyelvteremtő ereje, verseinek zeneisége, képeinek asszociációs mezeje Vörösmarty költészetmegújító gyakorlatával egyenértékű. Ezért írhatta le: „Előre édes Mihály, Vörösmarty-Babics [!]- Mihály, előre.”27 24 BABITS Mihály, Esszék, tanulmányok, i.m., II, 753. 25 Vö. BABITS Mihály, Esszék, tanulmányok, i.m., I. 387-389; BABITS Mihály, Az európai irodalom története, Bp., Nyugat Kiadó [1934], 558-560. 26 Babits Mihály levelezése 1890-1906, i.m., 94-100; 167. 27 I.m. 270-271. 225
