Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Irodalomtörténet - Kőszeghy Péter: Krucsay uram kapcsán. Adalékok Mikszáth Kálmán történet/történelem-szemléletéhez vagy éppen máshoz
A dolog azonban egyre megy. Kiki a módja szerint szolgálja az országot, vagy annak kultúráját.13 Valószínűleg nem véletlen, hogy Mikszáth kedvenc szava a mindegy, az egyre megy. Mint Wéber Antal megfigyeli: Számtalan olyan passzust találhatunk Mikszáth szövegeiben, ahol nekilendül a dolgok bogozásának, aztán mintha rádöbbenne, hogy a történtek vagy történendők szempontjából annak, aminek lennie kellett volna, netán lehetséges lett volna, nincs jelentősége. Ilyenkor írja le egyik igen sokszor használt szavát: „mindegy”. Ezzel véget is vet a spekulációnak, szinte érezvén a dolgok relativitását. Alkatából is következik részben ez a belenyugvás, de tapasztalat is húzódik mögötte, hogy tudniillik csak fontos ügyekben érdemes háborogni, csak a tragédia igényli a pátoszt, csak a valódi együttérzés hívja elő az érzelmet, akkor viszont feltétlenül.14 Mikszáthot nagyon sokféleképpen értékelték. Tovább idézve Wéber Antal megfigyeléseit:15 a különböző megállapítások abban egységesek, „hogy a jeles íróra nem jellemző a szó elvont értelmében vett gondolatiság”, „az írót a »mesélő« típusú elbeszélők közé” sorolják. Más vonatkozásban megoszlanak nézetek, van, aki „szerint nem tud élő, plasztikus alakokat teremteni”, míg Schöpflin Aladár viszont ebben „látja egyik legfőbb írói erényét”. A többség, beleértve Szerb Antalt, azt szögezi le, hogy Mikszáth esetében fontosabb a gyéren szőtt mesénél a mesélés könnyedsége, természetes gördülékenysé- ge, népies egyszerűsége. Mások - így Király István - komoly társadalomkritikusként tartják számon, akinek soraiban bensőséges, meleg líra bujkál. A kritikai realista író - ez a legutóbbi korszak iskolai igazsággá vált besorolása, de találhatunk korábban és későbben az író cinizmusára utaló megjegyzéseket s olyat is - ez Kolozsvári Grandpierre Emil véleménye -, miszerint Mikszáth képtelen a művészi általánosításra s egyáltalán az elvont gondolkodásra. Mindezeket - van jelentősége a dátumnak - Wéber 1987 őszén látta így. Azóta eltelt négy évtized. Kiváló munkák jelentek meg Mikszáthról, Praznovszky Mihály, Hajdú Péter, T. Szabó Levente, Szilágyi Márton, Nyilasy Balázs, Eisemann György, Hász-Fehér Katalin, Szajbély Mihály, Takáts József, Margócsy István, Milbacher Róbert és mások tollából. Ezen sokat árnyaló tanulmányok ellenére mintha még mindig uralkodó felfogás lenne a Jókai taposta úton járó, anekdotázó, mesélő, sőt népies Mikszáth-kép. El kell ismerni Jósa András tudós és ugyanakkor naiv igazát (ma sem örülnénk, ha egy közeli rokonunkról, névvel, címmel azonosíthatóan valami „hazugságot” állítanának), mondhatnám, többszörös igazát. Nem arról van ugyanis szó, hogy Mikszáthot az úgynevezett tör13 http://mek.oszk.hu/00900/00946/html/05.htm 239. MK - Gajári Ödönnek. (Letöltve: 2017. 09. 18.). 14 Wéber Antal, Mikszáth maximái, in Mikszáth és a századvég-századelő prózája. Balassagyarmat, 1987. október 1-3. [konferenciakötet], Salgótarján [k. n.], 1989 (Discussiones Neogradienses, 6), 5-10. 15 Wéber Antal, uo. 201
