Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Irodalomtörténet - Kőszeghy Péter: Krucsay uram kapcsán. Adalékok Mikszáth Kálmán történet/történelem-szemléletéhez vagy éppen máshoz
ténelmi valóság nem érdekli, s szépíróként tetszés szerint alakítja az eseményeket. A fikció minden irodalmat alkotó szíve joga, erre hivatkozik Mikszáth is. De nem mond igazat, legalábbis nem minden művére vonatkoztathatóan. Vegyük észre: van olyan, hogy őt a fikció igazsága sem érdekli. Természetesen történeteinek van eleje-vége, ügyesen szerkesztettek, a jó többnyire győz (ha másképpen nem, erkölcsileg), tehát látszólag a fikció világában rend van. Ám nem mindig. Nyomatékosítani kell az anekdotázó, Jókait követő íróval szemben a „mindegy”, az „egyre megy” Mikszáthját, a cinikust, az értékhierarchiák tagadóját. Mikszáth, meglehet a 20. század második felének, a 21. századnak szemüvegén keresztül: posztmodern író is (noha e minősítés ellen nyilván tiltakozna). Hajdú Péter így fogalmaz: Könnyen lehet, hogy Mikszáth elbeszélői stratégiái genezisüket, forrásukat tekintve premodernek, de ettől függetlenül különösen vonzóak lehetnek egy posztmodern olvasás számára, hiszen ha egyszer az olvasók kifejlesztették az új helyzetnek megfelelő olvasásmódot, akkor a régi szövegeket is új módon fogják olvasni.16 Ugyancsak Hajdú Péter elemzi igen részletesen A szép Bulykainé című elbeszélést,17 amelyből kiderül: a megismerés a megismerő identitásának függvénye. A vidéki város csúfnak látott szépsége, miután hősünk helybelivé válik, szépséggé alakul A metamorfózisról szól a novella. Azaz: valóság mint olyan nincs, vagy, ami ugyanezt jelenti más megfogalmazásban: nem megismerhető. Szép vagy csúnya: a kedvenc terminussal élve, „egyre megy”, „mindegy”. Ez más, mint a fikció dicsőítése. A kérdés tehát nem a valóságreferencia, hanem az igazságreferencia. Amit Mikszáth több művében sugall, azt mondja Rorty is:18 a világnézet nyelvileg közvetített - pszichológiai nominalizmus - azaz a valóság nem azonos a világgal Nem igazolható a belső lényeg (Rorty: intrinsic nature), a világ csak leírásokon keresztül konstituálódik, amely így mindig viszonylagos. Az antidualizmust (valóság-fikció) William James, Friedrich Nietzsche, Bruno Latour és Jacques Derrida egyaránt tagadja.19 Az objektivitás: interszubjektív megegyezés. Következésképpen az egyébként is antipozitivista Mikszáth nem az ún. valóság és az ún. fikció dualitásában gondolkozik. Eme dichotómia számára egyszerűen nem létezik (vagy csak védekező, leegyszerűsítő attitűdben). Ha létezne: nem ilyen meséket mondana. És - lássuk be - ehhez képest a Mikszáthnál megjelenő Krucsay uram történelmi hiteltelensége tökéletesen lényegtelen. Azaz: Jósa Andrásnak, ebből a szempontból, mégsincs igaza... 16 Hajdú Péter, A Mikszáth-kispróza rejtelmei (szerk. Fenyő István), Budapest, MTA Irodalomtudományi Intézet-Argumentum, 2010 (Irodalomtörténeti Füzetek 168), 36. 17 Hajdú, i.m., 15-24. 18 Vö. Rrémer Sándor, A késői Richard Rorty filozófiája, Szeged, JATEPress, 2017. 19 E rövid tanulmány nem lehet az irodalomelméleti, filozófia kérdések részletes kifejtésének terepe. Az érdeklődő olvasó figyelmébe ajánlom: Nilsen, Henrik Skovm-PHELAN, James-WALSH, Richard, Ten Theses about Fictionality, in Narrative, 2015,23/1,61 -73; Uők, Fictionality as Rhetoric. A Response to Paul Damon, i. m., 101-111; Dawson, Paul Ten Theses against Fictionality, i. m., 74-100. 202
