Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Történelem - Cs. Sebestyén Kálmán: Gerillák, dézsmatagadók és egyéb bűnösök (A megye fenyítő törvényszék működése 1848/49-ben)
kotányosoknak kirablása, mely bonyolított tárgy kezdetben a’ katonai hatóság által vétetett visgálat alá, később ugyan azon hatóság e bűn tény közönséges úton állással öszve kötött rablásnak mondatván ki, a’polgári hatóságnak megítélés végett át adatott. ”26 A 26 vádlottat felsorakoztató per felgöngyölítése során a következő történet bontakozott ki. Repetzky Ferenc kormánybiztos július 24-i „Orosz ellenség vonult át Nógrád megyén...” kezdetű felhívása nyomán július végén - a kisterenyei bíró jelzése alapján (nem derült ki egyértelműen) - Laczay Károly nemzetőr kapitány utasítására (nem bizonyított) nyolcán Kisterenyéről az orosz tábortól leszakadt, öt kocsiból álló markotányos csapat után indultak. Nádújfalu határában, éppen pihenőben érték utol őket, ahol a legelő lovak közül négyet „felfogtak”. Ezután a nyolc személyt és négy szekeret visszakísérték Kisterenyére, a kocsma udvarába. Bizonytalan, hogy az ötödik kocsival mi lett. A koronatanú azt állítja, hogy még a nádújfalui határban az egyik vádlott egy hordó spirituszt, szalonnát és egyebeket rakott át a saját kocsijára erről, mások vallomása szerint a kocsma udvarán maradt a kocsi. Egyébként ott történt az első atrocitás is. Lichtenstein Izrael, az egyik markotányos vallomásából az derül ki, hogy még a nemzetőrök vezetője, Kalmár Antal beavatkozása előtt kirabolták őket, hat hámos lovat és sok ingóságot vittek el a kocsma udvarán összegyűltek. A törvényszék utasította is a csendbiztost, hogy „a helyszínre menve a Terennei zsidók és Hruskai Antal lakjaikat meg motozván" a talált bűnjeleket írja össze és vegye zár alá.27 Ficsúr András - kinek Karancskesziben lévő házánál árverezték a holmikat - azt vallotta, hogy az oroszok neje előtt panaszkodtak: „vagyonuknak csak szemétje ért Keszibe, a javát részint Kis Terennén, részint Pálfalván, s jelesül pénzöket és drágaságukat széjjel kapkodták, lovaikat pedig Heves megye szélin lopkodták el tizenhatból csak négy maradván. ”28 Szintén a kocsma udvarán történt, hogy Bogenlich József az anyja házánál elrejtette a később tanúként megjelenő Lichtensteint, ezért kapott 5 aranyat és 30 váltóforintot. Miközben a többieket Pálfalván keresztül Karancskeszibe, majd Losoncra kísérték, addig az elbújtatottat „bizonyos Helman nevezetű kapitány vezérlete alatt" Gyöngyösre vitték a gerillák. Ez a Helman vette el Lichtensteintől az időközben visszakapott pénzt. Arról nem szólnak a vallomások, hogy a gerillák mikor, miként kerültek oda, s mi egyebet tettek még. (Vezetőjük feltehetően azonos a füleki segedelmi magtárat kiürítő Heller gerilla hadnaggyal, aki a gabonát Egerbe fuvaroztatta.) Pálfalváról eredetileg Szécsénybe akarták vinni az elfogott markotányosokat és a még meglévő holmikat, de úgy hallották, hogy ott még orosz katonák vannak, ezért indultak Karancskeszibe Kalmár Antal utasítására. A foglyokat onnan Básthy Károly nemzetőr kapitány parancsnoksága alatt „egész Hiedelemmel s bántalmak közbejötté nélkül kísérték Losoncra, ott az illető helyen átadták. ”29 Az említett Ficsúr András - ki akkor csendbiztos volt - udvarán lezajlott a még meglévő holmik árverése. Elkelt négy kocsi, négy ló, 8 icce rum, 4 süvegcukor, pálinka, tarisznya tea, egyéb kisebb dolgok, összesen 1200 váltóforint értékben. Ezen osztozkodtak a kíséret tagjai. Ha összevetjük azzal, melyeket Lichtenstein Izrael felsorolt, hogy tu26 MNL NML IV. 104. Alispáni hivatal jegyzőkönyve 121. szám 27MNLNMLIV. 107.58/1849. 28 MNL NML IV. 107. 4/1849. 29 MNL NML IV. 107. 119/1849. 95
