Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Történelem - Cs. Sebestyén Kálmán: Gerillák, dézsmatagadók és egyéb bűnösök (A megye fenyítő törvényszék működése 1848/49-ben)
te a problémát a főbiztosnak: „Számos birtokosok, ‘s uradalmi képviselők által kérdés támasztattván nálam a szöllő dézsma megvehetése iránt, miután annak eltörlését semmi némű törvény, melly ŐFelségeáüal szentesített, nem rendeli...”16 Az egyes panaszokra hozott törvényszéki végzések mind azt mondták ki, hogy a szolgabírák világosítsák fel az ellenszegülőket, s ha ennek ellenére sem teljesítik kötelességüket, katonai karhatalom kirendelésével kényszerítsék ki. A sziráki küldöttség is megjárta Pestet, s „kitaní- tatván a teendőkről, minden járandóságokat pontosan kiszolgáltatták” - jelentette a szolgabíró.17 Az eddig ellenkező községekből az utolsó hat év átlaga alapján beszedték a sző- lődézsmát. Máshol is volt dézsma-megtagadás az 1848-as törvények utóhatásaként. Gróf Kálnoky Gusztáv a losonci járás északi irtványos falvaira - Priboj, Szenna, Veres, Nedelistye, Madacska, Felső-Tiszovnyik, Fűrész, Udornya, Dobrocs, Gergelyfalva - panaszkodott, hogy már második éve nem adnak részesedést a termésből, sőt a korcsmál- tatásban, mészárszékben és malom használatában is akadályozzák. A nagylámiak pedig „legeltetést megtagadva juhait nem kevés kár ‘s költség közbejöttével a határból kiűzték”}8 A törvényszék szolgabírót küldött az ügy kivizsgálására, de ő december végéig nem számolt be a bíróságnak ennek eredményéről. Az áprilisi törvények utáni hónapok jellegzetes bűnügye volt a lázítás, elöljáróság iránti engedetlenség, hatóságnak ellenszegülés névvel illetett cselekmény. Ezek lényege a nemzetőrök összeírása, újoncozás körül kialakult ellentétek, indulatok kirobbanása. Volt, ahol csak abban nyüvánult meg, hogy „kerületi tisztviselőparantsát makatson megveti, hozzá felsőbbségi tekintélyt lerontó kifejezéseket intézett, ‘sígya rend és csend felzavarása jelen aggasztó körülmények között mintegy ingert és példát szolgáltatott", s volt, ahol ez tetüegességben is megnyilvánult.19 Hasonlított ezekhez az ügyekhez a sámson- házi eset is, bár annak tárgyalása 1850 áprilisában, az elmaradt perek között történt. 1849. július 3-án éjjel ketten „gyilkoló eszközökkel” megtámadták a helybeli jegyzőt „azon gyanúból hogy ő a’ colerát hintegetné”. Később a lelkészt hárman támadták meg ezen okból. A vizsgálat során kiderült, hogy a „ megyei seborvos Samsonháza helység számára - miután Cholerába haltak - orvosságot rendelt, azt a papnál letette". Ebből gondolták a beborozott személyek, hogy a jegyző és a pap fertőzi a lakosságot. Végül két személyt ítéltek el példás büntetetésre: egyiket 2 évre, másikat másfél évre, negyedévenkénti 25 botütéssel.20 Az elöljárósággal való összeütközésre 1849. október végén is volt példa. Igaz, akkor a fegyverek be nem szolgáltatása miatt intézkedő csitári „bírót, kinek tekintélye a községben nélkülözhetetlen szükséges, arcz köpéssel sértő” lakos került a törvényszék elé. Tettéért kétheti vasban letöltendő közbörtönt és 20 pálcaütést kapott. Ugyanakkor a bíró is megcsapatás nélküli kétheti közbörtönre ítéltetett, és tisztségéből is elmozdították, mert nem kellő eréllyel lépett fel a felsőbb rendelet teljesítésében, sőt „megvetette” azokat.21 16 MNL NML IV. 104. Alispáni hivatal jegyzőkönyve 11. szám 17 MNL NML IV. 107. 137/1849. 18 MNL NML IV. 107. 92/1849. 19 MNL NML IV. ll.i 125/1848. 20 MNL NML IV. 162.1. 1850/33. 21 MNL NML IV. 107.28/1849. 93
