Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Történelem - Cs. Sebestyén Kálmán: Gerillák, dézsmatagadók és egyéb bűnösök (A megye fenyítő törvényszék működése 1848/49-ben)
Alapesetben heti egy nap, súlyosabb esetekben ez heti kétszeri alkalmat jelentett kenyéren és vízen. Meghatározták azt is, hogy a munkavégzésen kívül kell-e a lábon béklyót viselni, azaz vasban tölti-e el a büntetését. A közmunka végzés előírása szintén állandó eleme volt az ítéleteknek. 1848-ban ritkábban, következő év októberétől viszont állandó lett mindezeken túl a vesszőzés elrendelése. A 25 pálca szinte mindenkinek kijárt. A többszörösét a hosszabb időre elítéltek kapták. Ők az ítélet kihirdetése után, félidőben, illetve szabaduláskor kapták meg a törvényszék által meghatározott mennyiséget. Az ülések záró részében zajlott a súlyosabb ügyekben az ítélkezés. 1848-ban „Az ügyészi hivatal, mint felperes...” bekezdéssel összefoglalták az eseményeket, felsorolták a vádlott mellett szóló enyhítő, illetve súlyosbító körülményeket, és meghozták az ítéletet. Külön bekezdésként pedig a fellebbezésre adtak lehetőséget. 1849-ben fellebbezési lehetőségről nem döntöttek, hiszen még bizonytalan volt a másodfok szintje. A fenyítő törvényszék elé kerülő ügyek egy része jellegükben megegyezett 1848-ban és 1849 második felében. A lopás, rablás, verekedés, késelés, néha gyújtogatás ugyanúgy a hétköznapi élet része volt a nógrádi falvakban mindkét évben. A tartalmi elemek azonban változtak. 1848-ban a leggyakoribb az állatiopás, főként juh, sertés, de előfordult borjú, ökör, ló elkötése is. 1848 közepén egy ítéletben le is szögezi a törvényszék, hogy a szokásosnál nagyobb büntetést - két évet - „részint a tetemesebb értékű és számú birkáknak eltulajdonítása, részint az annyira elharapódzott és csak kemény fenyíték által mérsékelhető juhbpások miatt” szabott ki.13 Nem biztos, hogy pár hónap múlva emiatt nem szerepel egyáltalán állat a lopott portékák között. A háborús állapotokra, a többszöri hadjárás következményeire utal, hogy 1849 őszén a lopások központi eleme az állatok helyett a bor lett, amely egy évvel korábban nem fordult elő. Az ún. pincetörések során bort loptak, gyújtogatásnál borház égett, a verekedések, késelések döntően a kocsmában, kocsma környékén történtek. „Bormámorban”- fogalmazták meg eufemisztikusan egy ítéletben. Más esetben „boriul kisé hevülve, de mégis szabad akarata mellett... ismét borzasztó káromlások között a nevezett panasz tevő háza megtámadására rohanni bátorkodott” ,14 Egy 1849 nyarától húzódó gyilkossági esetben a törvényszék azért nem szabott ki halálos ítéletet, mert figyelembe vette, hogy a veszekedés kocsmában történt, és mindenki italos állapotban volt. 1849 őszének speciális esetei - az előzőekhez kapcsolódva - a szőlő- és bordézsma kiadásának megtagadása. A törvényszék előtt megvádolták ezzel a (magyar) nándori és szentéi szőlősgazdákat. Baloghy László felsősápi közbirtokos panaszolta, hogy szőlő- dézsmásai egész termésüket elvitték, nem hagyták dézsmáltatni, kéri „azon makats tettet megvizsgáltatni”, a vétkeseket megfenyíteni.15 Szentiványi Anzelm az etesi, patvarci, csitári, ilinyi, valamint Gárdony pusztában Drahi hegyen lévő szőlődézsmásait panaszolta be, s kérte, hogy akár katonai erővel is szorítsák őket a dézsma kiadására. Karancssági lakosok szintén nem voltak hajlandók osztozni a termésen. Báró Prónay Albert a becskei és a luczini (lucfalvai) szőlőhegy terméséből nem kapta meg a részét. Szirák mezőváros polgárai pedig sem a főbiztos, sem a szolgabíró felvilágosításában nem bíztak, hanem küldöttséget indítottak Pestre. Az alispán már a szüret előtt, szeptember közepén jelez13 MNL NML IV. ll.i Nógrád Vármegye Törvényszékének iratai (Sedria) 174/1848. 14MNLNML IV. 107. 138/1849. 15 MNL NML IV. 107. 20/1849. 92
