Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Történelem - Cs. Sebestyén Kálmán: Gerillák, dézsmatagadók és egyéb bűnösök (A megye fenyítő törvényszék működése 1848/49-ben)
gett az alispán 1849. december 19-én adott ki egy utasítást, mi szerint a „mai naptól senkinek semmi szin alatt rabok használata meg nem engedtetik, s attól szigorúan eltiltat- nak”. 10 1848-ban az ülések második, nagyobb - elkülöníthető - része a királyi táblához fellebbezett ügyekben hozott ítéletek ismertetése volt. A fenyítő törvényszék a főben járó ügyeket - gyilkosság, főként, ha rablással párosult, gyermekgyilkosság, gyújtogatás stb. - terjesztette fel, melyeknél sok esetben „az élők sorából hóhér palbs által kitöröltetni ítéltetett" a vádlott. A másodfokú ítéletekről értesítő leiratok a hosszú börtönbüntetéseket általában jóváhagyták, a halálos ítéleteket viszont átváltoztatták - legalábbis 1848-ban - 6-8 évi börtönre. 1849 második felében - a hosszú háborús időszak miatt érthetően - nem érkezett vissza a fenyítő törvényszékhez fellebbezés eredményéről értesítés. Viszont több panaszt is beadtak ilyen ügyekben, hisz olyan elítélt is volt, aki letöltötte már az első fokon kiszabott büntetését, de az évekkel előbb beadott fellebbezésre válasz még nem érkezett. A lesti elöljáróság például három lakos érdekében még kezességet is hajlandó volt vállalni, mert „mostanáig ítélne nincsenek, és feleségei ‘s gyermekeik nyomor állapotban ithon sinlődnek, minek előtte csekély gazdaságok is végső pusztításra jutna”, ha haza nem engedik őket. Mint kiderült, még 1847. május 1-jén első fokon mindhármat halálra ítélték, de a fellebbezésre válasz nem érkezett.11 12 Ugyanakkor kezességre kiengedtek két csitári lakost, kik a „lázadó kormány” alatt fuvarozást, három rimóci lakost, akik pedig a katonaság ellátását tagadták meg. Volt több olyan eset is, hogy az iratok tűntek el, azért nem történt előrelépés az ügyben. Egy 1849 februári gyilkossági eset elhúzódó vizsgálata során az orvostól újra bekérték a halotti bizonyítványt. „Minekntánna a Lossontzi tűz átal mindenem porrá égett - írta Lautzinger László, utalva a város augusztus 9-én történt felgyújtására -, bizonyos Paszekai ifjú holt teste meg vizsgálásáról s orvosi bizonyságot az az orvosi visgalatot nem adhatok - Ami pedig azt illeti, hogy emlékezetembe talán a történetről valami meg maradt volna - régi dolog - mi lehetett oka halálának, bizonyossat nem írhatok. ”u A törvényszéki üléseken következett az újabb ügyek szemrevételezése. Elsősorban a súlyosabb sérüléssel járó verekedések, vagy „megvérengzés”, azaz késelés, lázítás, stb., melyek esetében szükséges volt további bizonyítás, újabb tanúk felkutatása, vallomások pontosítása. Ez a feladat a szolgabírákra hárult. Több esetben azonban a „Vádbtt eUen fenforgó vád ki nem világosodván... ” fordulattal a büntető ügyet megszüntették. 1848 augusztusában egy vanyarci néplázítási ügyet zártak le ítélet nélkül. Dessewffy Ottó rétjének lekaszálásában ugyanis 72 bűntárs volt. 1849 őszén több esetben a tiszti ügyészhez véleményezésre utalt kérvényekről is ebben az egységben született döntés. A kisebb súlyú, kellően feltárt, meggyőző bizonyítékokkal előterjesztett ügyekben - általában különféle lopások, súlyosabb következmények nélküli megtámadások, verekedések - ítéletet is hoztak. Ezek két héttől akár másfél évig terjedő börtönt is előírhattak a lopás értékétől, a verekedés durvaságától függően. De előfordult súlyosabb büntetés is. 1848 májusában például apaverésért két év börtönt szabtak ki. A börtön és a rabtartási költségek megtérítésének előírása mellett az ítéletekben általában szerepelt a böjt is. 10 MNL NML IV. 107. 133/1849. 11 MNL NML IV. 104. Alispáni iratok 1849. október 15. 12 MNL NML IV. 162.1. 1850/22. 91
