Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Történelem - Cs. Sebestyén Kálmán: Gerillák, dézsmatagadók és egyéb bűnösök (A megye fenyítő törvényszék működése 1848/49-ben)
utáni időszakból van. A részben régi, részben új hatalom berendezkedésének így egy sajátos kis szeletét követhetjük nyomon a lapokon. Más oldalról pedig érzékelhetjük a jegyzőkönyvekből a lakosság érintett részének hozzáállását részben a hatalmon voltakhoz, részben a hatalomra kerültekhez. Kiegészíti ezt az alispáni hivatal megmaradt iratanyagának ide vonatkozó része, illetve a hivatal jegyzőkönyve, melyet szeptember 18-tól vezettek. A kerületi főbiztos az 1849. október 5-iki „Hirdetmény”-ben 19 közbírót nevezett meg, „kiknek feladata, s kötelessége a kívánható rend és csend helyre állításával az illetőknek igazságot szolgáltatni”. Később, december közepén még egy személlyel növekedett a bírói kar: Fajnor Jánost nevezték ki közbírónak. Ő egyébként korábban is vállalt szerepet. Júliusban zárgondnok lett, mikor a Szemere-kormány „hazaámlási vádat emeltetvén" elrendelte Gosztonyi Miklós volt váltószéki elnök javainak összeírását.4 5 A „Hirdetmény”-ben felsoroltak közül 1848-ban Jankovich László másodalispánként, Veres Pál főjegyzőként, Soóky Andor pedig főügyészként volt jelen a testületben. A fenyítő törvényszéki ítélkezésben időszakunkban 14-en vettek részt. Leginkább Bory János László, Szerémy Antal és Kacskovics Dénes volt beosztva, de az ülésnapok felében jelen volt gróf Forgách Sándor, Angyal Lajos, Koós Miklós és Jankovich Vince is az alispán, Jankovich László mellett. Kiegészítette a testületet Komáromy Imre szolgabíró, Thuránszky Kristóf esküdt, valamint Zaduban Ádám és Gonda Ferenc tiszti ügyészek. Ez a személyi összetétel 1850. január 26-ig változatlan maradt. A fenyítő törvényszék megalakulása után, október 10-től, az év végéig minden héten két-három napot ülésezett. Három hónap alatt 32 napon keresztül tárgyalták az ügyeket. Bár a jegyzőkönyvbe 158. sorszámig jutottak el, ez nem jelenti, hogy ennyi ügy került volna eléjük, azt meg végképp nem, hogy ítéletet is hoztak ezekben. A testület egy-egy napon kettő-négy ügyben haladt valamennyit előre a tárgyalt 72-ből. Igen sok volt a lemaradás még 1848-ból is. Az ülések lefolyásán - összevetve az előző évi jegyzőkönyvvel - észrevehető a megszokott, begyakorlott ügymenet. Előre vették a kihallgatások, tanúvallomások hitelesítését, melyeket elsősorban a szolgabírák terjesztettek be. Október közepe után - alispáni javaslatra - a feladat egy része átkerült az ügyészi hivatalhoz. Az indoklás szerint „a szolgabírák olly kevés számmal vannak, mi szerint a megye fogházában önkéntes vallomás nélkül lévő, s a katonai hatóság által átadni szokott foglyok önkéntes valbmásait szolgabíró közbejöttével alig lehet” kivenni.s Azért is szaporodtak meg a vallomás nélküli fog- vatartottak, mert a községi elöljáróságok - 1848 májusától alválasztmányok - az elfogott tolvajokat, verekedőket, kisebb bűnösöket egyenesen bekísértették a megyei börtönbe. Az egyre kezelhetetlenebbé váló állapotok ellen 1848 októberében már intézkedett a törvényszék, amikor előírta, hogy a csak kihágásokban bűnösnek találtak ügyét egyenesen a kerületi végrehajtóknak adják át, ezzel is csökkentve a fenyítőszék ítélkezési hátralékát. Ugyanakkor elrendelték, hogy az alválasztmányok kizárólag a szolgabíró hozzájárulásával küldhetnek be rabokat Balassagyarmatra. A községek a bizonytalan állapotok miatt azonban mégis minden gyanús alakot börtönben akartak látni. 1849 márciusában 4 MNL NMLIV. 102. Nógrád Vármegye Állandó Választmányának 1849. július 2-iki ülés kivonata 184. szám 5 MNL NML IV. 107. Nógrád Várrmegye Fenyítőtörvényszékének jegyzőkönyve 21/1849. 89
