Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Történelem - Kovács Krisztián: A felemelkedés útján – Birtokszerzés, házassági stratégia és reformáció a Ráday család korai történetében (13–17. század)
Házassági stratégia és a protestantizmus gyökerei A Ráday felmenők házasodásainak korai időszakáról viszonylag kevés adat található, ugyanakkor ami fennmaradt, abból egy konstans terjeszkedő házassági sttatégia olvasható ki, - a 15. század második felétől a 16. század közepéig ez keleti, majd attól kezdve északi irányultságot mutat. A Mohács előtti időszakban Pest vármegyére és a solti részekre (melynek területe ez idő tájt Fejér vármegyéhez tartozott) főként a kisnemesi birtoklás volt jellemző, akiknek kezén a vármegye területének nagyobb része volt.22 Ezen csoportból - melyhez a 1415. század folyamán maguk a Rádayak ősei is tartoztak - kerültek ki azok a családok, melyekkel házassági kapcsolatot létesítvén, Ráda-i Balázs leszármazói regionálisan, a vármegyében egyre szélesebb körben igyekeztek kiépíteni kapcsolataikat. Mindezt egészen a 16. századi oszmán terjeszkedés és Pest vármegye területének pusztulása bekövetkeztéig, hogy azután a 16. század végére - szintén házasság révén - észak felé a vármegye határait túllépvén, Heves, majd pedig Nógrád vármegye nemesei között is megjelenjenek. Az első ismert feleség a 15. század második felében Ráda-i Balázs fia Gergely neje Inárcsi Farkas Ilona volt.23 Ilona - amint neve is mutatja - a szomszédos Inárcsról (már a 15. század folyamán puszta) származott, akinek a várjobbágyok alsó rétegéhez tartozó őseit István ifjabb király 1263-ban a „tisztes jobbágyok” közé emelte, majd 1275-ben IV. László nemes-, Inárcsra - korábbi várbirtokra - vonatkozóan pedig adománylevelet adott számukra. Mivel néhányszor a Ráda-i előnéwel is illeték az Inárcsi család tagjait, ez arra enged következtetni, hogy Rádán is volt birtokuk, mely közvetlen kapcsolatot biztosíthatott a két família között.24 Gergely fia Bálint házassága a család kapcsolatainak további bővülését jelzi. Bálint neje az Inárcs keleti szomszédságában található Csévről származó Csévi Balázs leánya Margit volt.25 A Cséviekről semmi további bizonyos nem tudható, valószínűleg ők is várjobbágyokból lett kisnemesi család voltak. Az sem kizárható, hogy esetleg az Inárcsi Farkas család rokonságához tartozhattak, mivel többször említik a források a Csévi Farkasokat is.26 Csévi Balázs 1467-től több oklevélben is feltűnik, családjáról viszont elenyésző információkat rögzítenek a történeti források.27 22 BOROVSZKY Samu (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye I. Országos Monográfiái Társaság. Bp., 1910. 283. p. 23 Ibna - „Heflelna Gregory de Rada consortis" - 1478-ban többek között igazolta Báthori István országbíró előtt, hogy kik a valódi és törvényes prokurátorai. - RÁCZ 1903. 23. p.; DERL C/64-la No. 76. 24 BENKÓ Imre: Az Inárcsi Farkas család Árpádkori ősei. Turul 27. (1909) 127-130.; BENKÓ Imre: Az Inárcsi Farkas család történet. Nagykőrös 1903. 3-7. 25 DERL C/64-2b 52. d. Ráda No. 46.; VAJAY 1992. 197. p. 26 1437-ben Chew-i Farkas Péter, 1450-ben Péter és fia Ferenc, BÁRTFAI SZABÓ 1938. 174. p. (667. sz.); 197. (761. sz.) 27 1 4 67-ben Balázs fia Mátyás és rokonaik: Tamás, László, Kelemen elismerik, hogy Alagi Miklós, Menyhért és másik Miklós Wassad-i Zorard özvegye Katalin leánynegyedét Csév, Vasad, Nyáregyháza és Chath pusztából kiadták. 1468-ban Balázst a péteri birtok ügyében kihallgatott szomszédos birtokosok közt találjuk, 1477-ben pedig Török Albert Péteriben levő Feyérthewl nevű erdejét, ami Balázsnál van zálogban, Kenderesi Balázsnak zálogosítja el BÁRTFAI SZABÓ 1938. 247. p. (942. sz.); 250-251. p. (961. sz.); 273. p. (1047. sz.) 42
