Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Régészet - Horváth Tünde: Salgótarján Pécs-kő: a nem(csak) badeni lelőhely
Az ásatáson előkerült Kostolác-iellegű és Kostolác leletek (válogatás, késő rézkor vége, rézkor-bronzkor közötti átmeneti időszaki- 60.1.61. korsó oldaltöredéke szalagfül alsó csonkjával, kívül szürke, belül vörös, kerámiazúzalékkal soványított, fényezett, a fülén apró beszurkálásokból kialakított rombusz-minta, 53x50x4 mm, II. felület 2. sarka, keleti oldala (5. kép 7.)- 60.1.418. szalagfül alsó csonkja, szürkésbarna, tapadási hellyel, kívül díszített: kettős rombusz alakú élére fordított mezők, belül tűzdelt vonalakkal kialakított sraffozással dí- szítikakét szélét és a közepét, oszlopba rendezve, 43x57x19 mm, IV. felület 9. réteg (5. kép 8.) A lelőhelyen előkerült Vuéedol-iellegű leletek frézkor-bronzkor közötti átmeneti időszak, kora bronzkori- 56.25.2. kihajló peremtöredék, kívül-belül kettő soros zsinegdísz-lenyomattal a perem alatt, alatta beböködés-kombináció, szürke, fényezett, a díszítésekben fehér meszes anyaggal (5. kép 9.)- 58.25.6. kihajló peremtöredék, belül kettős beböködés-sorral (5. kép 10.) A lelőhely környezetében előkerült további szórvány leletek a vizsgált időszakban- Salgótarján-Baglyas-hegy: 4 db kerámiatöredék.33- Zagyvapálfalva, Holub-gyűjtemény, szórvány, gyarapodási szám: 285. Barnásszürke, fényezett, teljes felületén (kívül-belül, és a tál- és a talprészén is) díszített, ép állapotú kereszttalpas tál (7. kép). Egyenesre levágott peremű, alján omfaloszos kialakítású, csonkakúpos tálrésze 4 tömör, egymással összefüggő lábacskán áll, amely az edényt megfordítva egy négyes virágsziromalakzathoz hasonlít. A díszítés fő kompozícióját egyenes és ferde bekarcolt és szaggatott, tűzdelt és ál-zsinórdíszes technológiával kialakított, kör és háromszög alakban bekarcolt vonalak adják, amelyeket sávokba rendeztek az edény peremén, és teljes külső és belső felületén, az alacsony és tömör kereszttalpat is beleértve. Köztük vannak háromszög-alakzatot kitöltő ferde sraffozások, amelyet beszurkált rövid vonalakkal alakítottak ki, köztük többen fehér, meszes berakás látszik. Közepét kívülről egy kör alakban azt ferdén bekarcolt vonalakkal körülvett koszorú alkotja. A talpakon és azok között egyenesen bevagdosott vonalcsoportok vannak, köztük némelyikben fehér, meszes anyag maradványával. A tálrész külső részét három vonalsáv között két sorban elhelyezett futó háromszögekből álló sor alkotja, amelyek belsejét ferde vonalkázás tölti ki. A háromszög-sorokat és a belsejüket kitöltő sraffozást tűzdeléses technikával alakították ki, néhány helyen meszes, fehér kitöltő anyag látható a vonalakban. A sraffozott háromszög-sorokat elválasztó három vízszintes, az edény teljes külső felületén körbefutó vonal közül az alsó és a középső bekarcolt, ellenben a felső, perem alatti vonal három különböző technológiát képvisel: egy szakaszon bekarcolt, utána tűzdelt, majd zsinórdíszt imitáló. A tál belsejében az egyenes, széles peremvonalon a külsejéről már ismert sraffozott háromszögek 33 KALICZ 1968, 79, 29 lh., 31, Tat. III.6-11, 13-14, ugyanitt badeni leletek is a lelőhelyrőL A lelőhely Salgótarján nyugati részén, a Károly-akna mellett, a Dobroda-völgy hágója mellett emelkedő 301 m magas bazaltkúp, amelynek északi lábánál kerültek elő őskori település nyomai: DORNYAY 1926, 5. 420
