Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Régészet - Horváth Tünde: Salgótarján Pécs-kő: a nem(csak) badeni lelőhely
További leletek a lelőhelyről, a Bene-gvűiteménvből- 3 db kereszttalpas tál töredéke, Makó kultúra.29 Más korszakból:- állatplasztikák, 7 db.30- miniatűr emberi lábacskák, 2 db.31- miniatűr agyagbalták, 4 db.32 A lelőhelyről előkerült szórvány késő badeni lelet fkéső rézkor vége, rézkor-bronzkor közti átmeneti periódusl- 56.53.18. Dornyay-gyűjtemény, szórvány. A badeni kultúra leletének határozták meg, de lehet nagyon késői, a rézkor-bronzkor átmeneti időszakába keltezhető, talán a rézkort túlélő badeni kultúra lelete is, amely már a kialakuló Makóval élt szimbiózisban (6. kép). Miniatűr edény, talpas tál, de nem kereszttalpas forma, inkább a korábbi, javarézkori (középső rézkor: Lengyel, Balaton-Lasinja, Ludanice, stb.) talpas tálakhoz hasonlít. A magas, hengeres csőtalp-része nem áttört, hanem egy kis szakaszon, a vége irányából középen be- mélyedő. Ez teljesen egyedi kialakítás. Szürkésbarna, csillámos homokkal soványított. Az edény felső része egy csonkakúpos, kihajló peremű tál, amely belülről díszített: a peremvonalát beböködött pontok kísérik, négy helyen szimmetrikusan megszakítva (itt bekarcolt vonalak lehettek, vagy üresen hagyták?: a díszítés lekopott), amely beböködés-sort bekarcolt vonal zár le, a közepén a pereméhez hasonlóan beböködött pontokból álló kör van, a két kör között szimmetrikusan egymással szemben két-két mezőben egy-egy ferdén sraffozott vonalakkal kitöltött háromszög, ezek mellett egymással szemben pedig egy-egy függőlegesen bekarcolt vonalakból kialakított üres mező van (amelyet talán további függőlegesen bekarcolt vonalak töltenek ki?: a díszítés nagyon kopott). Méretek: magasság: 32 mm, tál perem d=34 mm, talp d=12 mm, a belemélyedő lyuk d=3 mm. Bár az edény formája archaikus, szinte a középső rézkor végi kultúrákat idéző, a díszítése viszont a klasszikus badeni kultúráét. A legtöbb településről származó badeni talpas kehely azonban díszítetlen, hasonlóan a kostoláci darabokhoz. A díszített leletek leginkább a temetkezésekhez kapcsolhatók, de ilyen jellegű díszítési mód azokon sem fordul elő. Összességében viszont a lelet azt a benyomást kelti, hogy nem a klasszikus késő rézkori badeni kultúrába sorolható, hanem talán valamivel későbbi, így a késő rézkort túlélő badeni vagy az átmeneti periódusba sorolható kostoláci lehet. 29 KOREK 1968, 56, Taf. XTV.1-3. A többi kerámia lelet a hatvani kultúrába is tartozhat. Ld. még KALICZ 1968, 79, 31. lh„ Tat. III.6-11, 13-14; PATAY 1999, 6. kép 2-3. A behivatkozott kereszttalpas tál-töredékek díszítésükben nem hasonlítanak a zagyvapálfaM lelethez, díszítési rendszerük későbbi besorolást (kora bronzkor) és makói kulturális meghatározást valószínűsít. 30 KOREK 1968, Taf. XIII. 1-7. 31 KOREK 1968, Taf. XIII, 8-9. 32 KOREK 1968, Taf. XIII, 10-13. 419
