Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Régészet - Horváth Tünde: Salgótarján Pécs-kő: a nem(csak) badeni lelőhely
A lelőhely földrajzi környezete és kutatástörténete Salgótarján városa az Észak-magyarországi-középhegység nagytájon belül az Észak-ma- gyarországi-medencék középtájon, a Zagyva-völgy és a Medves-vidék kistájak peremén található (2. kép). Pécs-kő sziklája már a Medves-vidék része (3. kép). A kistáj egy átlagosan 500 méter tszf. középhegység, amely déli részén 350-400 m magasságú dombságba megy át. Szub-kontinentális, a magasabb tetőkön hűvös, máshol mérsékelten hűvös-mérsékelten száraz éghajlattal. Jellemzően cseres tölgyes erdős, agyag-bemosódásos barna erdőtalajjal, a meredek lejtőkön földes és köves kopár, foltokban savanyú, nem podzolos barna erdőtalajjal, a patakvölgyek talpán fiatal, nyers öntéstalajjal rendelkezik.21 A 320 méter magas Pécs-kő hegy a maga 544 tszf. magasságával, tetején egy bazaltkúppal, Salgótarján egyik fő magassági pontja a Somlya mellett. A Pécs-kőnek saját vízforrása van, de nyugati irányban a Karancs, tőle északra a Salgó patakok, még nyugatabbra pedig a Zagyva folyik. Ideális legeltető erdei állattartásra való hely volt az őskorban. Talán az ideiglenes pásztor-szállások, enyhelyek kialakításához köthetők a hegy oldalában, főleg az északi részen megjelenő mesterségesen bemélyített üregek, az ún. kaptár-kövek.22 A helyi bazalt és egyéb kiömlő lávás kőzetek csiszolt kőeszközök nyersanyag-forrásául is szolgáltak az őskori kultúrák számára. A város körüli vulkános tevékenység viszonylag fiatal és azonos geológiai korú. A vulkáni működés törmelékszórással indult. A törmelékszórásból kikerülő salakos bazalttufa, agglomerátum, lávafoszlányok, kisebb-nagyobb vulkáni bombák építették a Pécs-kői kúp nagyobb részét. Ezt követően két nagyobb hasadék mentén ebbe nyomult a bazaltláva. Ez fekete színű, tömött szövetű, jól hasadó bazaltot adott. 1920-ban a város utcáinak kövezésére kezdték bányászni, később az egész országban terítették és importálták is külföldre. Ennek esett áldozatul a lelőhely mellett fekvő Kis- vagy más néven Hurka-Pécs-kő kiemelkedő tömbje. A Kis-Pécs-kő valószínűleg parazita vulkán volt. Nem volt saját krátere, lávaanyagát a nagy csúcs magmakamrájából kapta. Kőbányászata során késő bronzkori település maradványaira bukkantak.23 A Pécs-kőn 1926 márciusában a kőfejtő munkások a sziklatömb lefejtésekor, a bazaltcsúcs alatt, annak keleti tövében őskori leletekre bukkantak. A leleteket a bányaigazgatóság akkori mérnöke, Puskás Jenő gyűjtötte be az igazgatóság számára. Ezt követően Dornyay Béla folyamatosan gyűjtött leleteket, és többször járt is a helyszínen. Ezeknek a leleteknek egy részét a Salgótarjáni Szénbányák Vállalat 1951-ben a balassagyarmati múzeumnak ajándékozta.24 1953-ban Patay Pál rézkori kerámiát gyűjtött a lelőhelyen. 21 MAROSI-SOMOGYI 1990, 945-946. 22 A Baden komplexum elterjedési területén a hegyi régióban a barlangokban, üregekben, sziklafülkékben megfigyelt, ideiglenes pásztorkodásra utaló nyomok elég gyakoriak, vö.: SOJÁK 2015. Mivel azonban a Pécs-kőn nincs természetes barlang vagy sziklaüreg, ezért nem zárható ki, hogy a hegyen tartósan megtelepedő őskori kultúrák valamelyike mesterséges enyhelyet készített. A kaptárkövek kora és rendeltetése a mai napig bizonytalan. 23 Forrás: http://www.nograd.net/termeszet/term_ertek/st2.html 24 A korai, ajándékozás útján múzeumba került leletek a lelőhelyről: 51.49. merítőedény, 51-42. orsógombok, korai vaskor; 56.25.11. középkori edénytöredékek; 56.41.1-3. bögrék, csészék, pilinyi kultúra. 417
