Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Régészet - Horváth Tünde: Salgótarján Pécs-kő: a nem(csak) badeni lelőhely
A gyér makói leletanyag talán egyetlen jelenség anyagát képezte. Gödrök gyakran jelentkeznek bronzkori teli-települések alsó szintjén, és urnás temetkezés is előfordul.17 Az ásatáson is feltártak egy csontvázas sír-részletet az I. felületen, de csak a lábszárai voltak meg, a törzse hiányzott, melléklet nélküli volt, így keltezése utólag reménytelen.18 Megemlítendő még a makói időszakkal kapcsolatban a Pécs-kő alatt, tőle mindössze 400 méterre, Pécs-kő-pusztán feltárt cölöpszerkezetes épület, amelyet feltételesen a kora bronzkorba, a Makó kultúrához soroltak - ez akár jelentősebb Makó megtelepedésre utalhatna a Salgótarján-régióban.19 Az ásatás során előkerült makói leletek többsége a II. felülethez köthető. AII. felületet az I. felület mellett jelölték ki, 6x4 méteren. Északi oldalán a metszetében két sározási réteg látható egymás felett. A felületen két réteg volt kibontható, a 2. réteg a fekete, humuszos, néhol 75 cm vastagságot elérő 1. réteg alatt jelentkezett. Az 1. rétegben egy kétrétegű tűzhelyet is megfigyeltek (3. tűzhely, alsó rétege badeni cserepekből tapasztott). A 2. rétegben sárga pad- lósározás volt. A felület keleü része Patay P. szerint nem volt in sün réteg. A10. réteggel érték el a steril őshumuszt. AII. felülethez nyitott IV. felületen 9 réteg volt, all. réteg érte el a steril őshumuszt (vö. 1. kép).20 17 KULCSÁR-DANI 2000. 18 Ehhez képest a szécsényi múzeum leletei közt egy emberi koponyatető található 56.43.1. számon a lelőhelyről nem az ásatásból hanem korábban, még a Dornyay-gyűjteményből A badeni kultúrában jellemző a telepen előkerülő csontvázas emberi temetkezés, a makói kultúrából is ismerünk pár esetet: Budapest-Szentmihályi út, Debrecen-Elep 25, Tarnazsadány, Tiszacsege, Nyitraivánka: Id. SZABÓ-KULCSÁR 2000, 39-41. Nemrégen azonban a hatvani kultúra telijének szántott tetejéről is előkerültek csontvázas (sic!) hatvani temetkezések, Bocanád-Alatka-pusztáról (FARKAS-MARCSIK 2015). Ezek az első ismert csontvázas hatvani sírok. 19 GALL-TANKÓ 2007; KULCSÁR 2009, 187. A lelőhely említett jelenségéből (nagyméretű, három oszlopsoros épület, 13x19 m, É-D-i tájolás) durva, jellegtelen kerámiatöredékek kerültek csak elő, amelyek komolyabb korszak vagy kultúra-meghatározáshoz kevesek. A Makó kultúrába való sorolás egy textildíszes töredék alapján történt. Salgótarján területe a kora rézkor időszakában a Lengyel III kultúrához tartozott, a középső rézkorban a Ludanice kultúrához, mindkettőnek ismertek hasonló konstrukciójú épületei, vö.: M. VIRÁG 2003; REGENYE 2004. Véleményem szerint a Pécskő-pusztán feltárt épület leginkább korábbi, kora vagy középső rézkori lehet, mint kora bronzkori, éspedig azért, mert az épület feletti kultúrrétegben jelentős mennyiségű pattintott kőeszközt találtak, amelyek egyértelműen korábbi datálásra utalnak (a pattintott kövekben gazdag fedő kultúrréteg rétegtanilag és kronológiailag is zárja és egyben jelzi az épület pusztulását terminus ante quem). A Makó besorolásnál még a Halomsíros keltezés is valószínűbb, vagy legalábbis nem zárható ki teljesen: vö. Sánta 2010, 514-517. Az időszakra vonatkozóan a város belterületén Salgótarján-Luby-telepen 1974-ben kertművelés közben későbronzkori településre utaló leleteket találtak, a Kenyérgyár területén pedig a Piliny kultúra néhány sírját: PATAY 1975, 248. 20 PATAY Pál eredetileg a balassagyarmati Palóc Múzeum Adattárának leadott ásatási jelentését használom, amelynek másolata a szécsényi múzeumba is bekerült (Szécsény, Kubinyi Ferenc Múzeum, Adattár, 17.748). 416
